A minap letelepültünk (pontosan egy hétvégére) egy kedves, álmos illetve kedvesen álmos alföldi kisvárosba, szerkesztőségünk felének szülővárosába, Békéscsabára. Mit is lehet elmondani erről az édes-bájos településről, amely a szenzációra éhes, csillogó szemeknek csupán egy apró, öregecske szürke egérnek tűnhet? A nagy zabálásra, mohó falatokra, rikoltó ízekre vágyó emberek érdeklődését nem tudom felkelteni. Ez igaz. Annál inkább azokét, akik türelemmel, alázattal ízlelgetnek egy-egy falatot, még akkor is, ha tudják, hogy roppant odafigyelést igényel, hogy előbújjon az a huncut mosoly, amelyet a szakács oly gondosan rejtett el, valahol a szósz legmélyén.
Békéscsaba elsőre talán nem adja magát, sőt! Ildomos elmerülni egy picit, hogy a keserédes apróságok alatt megtaláljuk az ínyenceknek való már-már mítikus hangulat-bonbonokat. Ide nem szabad leszaladni Pestről és aztán tátott szájjal várni a cucilt. Nem. Arra ott van a szomszédos Gyula. Ide megérkezni kell, aztán leállni, mély levegőt venni, leülni, és figyelni. S ilyenkor varázsol csak igazán. Úgy vélem, hogy a település karakterének főbb vonalait, annak hangulata tudja legfőképp bolondítani. Például az emberek. Grecsó Krisztián egy interjúban például azt a következtetést vonta le, hogy "csabainak lenni identitás, önsajnálat, fájdalom" továbbá Békéscsaba egy "több nemzetiségű, sok identitású, többnyelvű, faluból lett város, szlovák paraszti hagyományokkal, paraszti alázattal, öniróniával és finomsággal".
Nem is kívánok többet énekelni eme dél-alföldi remekről, mivel jelen bejegyzésem lényegét inkább a hétvégén készített apró hangulatképek képeznék. Igyekeztem néhány gondolatot kiragadni a városka ezernyi mondanivalójából a fényképek segítségével, de hát természetesen ez csupán egy gyorsan papírra vetett széljegyzet, nem több. Lám!
Szoborsétány - "A két remixkirály, Bartók és Kodály..."
"...ma már az egyik legheterogénebb vallási szerkezetű várossá vált a magyar települések között."
Az egykori Szent István malom - Hol vár állott most kőmalom
A felújítás alatt álló katolikus templom részlete - a teljes itt van
Annak emlékére, hogy kigyúltak a fények
"...csabainak lenni identitás, önsajnálat, fájdalom"
Van aki azért élvezi még
A SZÖKŐKÚT (így, csupa nagybötűvel)
A folytatást, vagyis további kellemes hangulatképeket találhattok errefelé, a Facebook oldalunkon. Ráadásul, ha már arra jártok, akkor nyugodtan csatlakozhattok is hozzánk. Nem fogunk megorrolni érette.