Egyébként már az elején el kell mondani, hogy Gergő mindent megtett a Magyar Televízió választási műsorában: effektíve elpusztult a képernyőn… Félreértés ne essék! Nem ő szerencsétlenkedett, hanem az egész állami monstre szervezet, amely igyekszik televíziónak hívatni magát.

Gondoltunk egy nagyot és bátrat, s a választások éjszakáját, valamint a költészet napját mégsem azzal töltöttük, hogy Bergerért szorítsunk a Hair-ben, hanem a kőkemény politikának szenteltük. Elképzeléseink között a Magyar Rádió(Kossuth), valamint a Magyar Televízió szerepelt, mint leginformatívabb médiumok, főleg azért, mert tévénk nem lévén, a közszolgálatiság előnyeit kiélvezve a neten őket lehet ingyen nézni-hallgatni.

Az MTV egy darabig elérhetetlen volt, feltételezem, hogy úgy izzottak a szerverek, ahogy még sosem – hiszen egyébként ki foglalkozik az MTV-vel? Úgyhogy figyeltük az MR-1 adását, ahol Rábai Balázs és műsorvezető-társa vezérletével remekül koordinált, pörgős, érdekes kis műsorral leptek meg bennünket. Tetszett az időnként a stúdió legmélyéről áradó fesztelenség, Kristóf Gábor jó kedélye, bejelentkezések az érdekes helyekről az ország számtalan pontjáról. Lazák voltak, de profik. Le a kalappal.

Egy médiummal arrébb azonban egy embert kínoztak. Mégpedig Gergőt. Süveges Gergőt. Őt érte az átok, hogy a választási műsort vezesse a királyi tévénél. Baló György tökéletes alternatívája, szeretjük őt is, ügyes, profi, határozott, gatyába tudja rántani a stúdiót, ha éppen van hozzá ihlete. Most bármennyire erőlködött nem ment. Sőt, az idő előrehaladtával egyre többet volt kénytelen zavart mosollyal, apró nevetgélésekkel pironkodva nézni a kamerába: igen, gyerekek, ennyit tudunk ma adni nektek az adóforintjaitokért, ezért foglalkoztatunk kétszer annyi embert, mint a két kereskedelmi tévé együtt és ezért kerülünk rengeteg milliárd forintba. Hogy elkúrjunk egy választási műsort.

Általában izgalmasnak vélt, különféle listákról szóló adatokkal és számokkal, valamint blőd táblázatokkal untattak bennünket, miközben mondjuk Orbán Viktor, vagy éppen Mesterházy Attila, tehát a választások viszonylag fontos figurái, sajtótájékoztatót tartottak, esetleg csak úgy beszéltek a néphez. Általában késleltetve láthattuk ezeket a beszédeket, némely esetben (mondjuk, Dávid Ibolya lemondásáról legyen szó) már csak fölvételről szembesülhettünk azzal, amit a Magyar Rádió stúdiójában már darabokra cincáltak. Általában „feldolgozottságként” szerepelt a „részvételi arány” kifejezés nem csak a képernyő alján futó információs csíkon, hanem némelyek szövegében is. Szántó Dávid adatok sorolására lett kárhoztatva, amelyet közbesugdolózásokkal, köhögésekkel meg-meg szakítottak, időnként beadták nekünk Gergő zavart tekintetét. Eközben persze az egyik párt prominense éppen nyilatkozott.

Kár is tovább darabolni az MTV-t, inkább mondjuk ki a végítéletet: leszerepeltek. Az egész banda. Elkésett, gyatra kapcsolások, a teljes tanácstalanság („hova kapcsoljunk?”, „mit csináljunk?”), szerkesztési bakik, elírások. Nagyon jókat vihorásztunk rajta, ez kétségtelen. Legalább ezt megkaptuk a pénzünkért, ha mást nemigen. Kértünk egy játékot a jó apánktól, mondjuk egy plüssoroszlánt, helyette inkább kaptunk egy smirglit. Milyen megfontolásból, mi végre? Ez egyelőre rejtély…

Gergő…

Neked viszont innen is küldjük a vállveregetést. Tényleg nem rajtad múlt.