… már örökre elválaszthatatlanok leszünk. Persze, hányszor mondja az ember azt, hogy örökre, vagy éppenséggel azt, hogy soha, végül pedig nem lesz belőle semmi! Vagy legalábbis egyáltalán nem az, amit egykoron, bohón és ifjan elképzelt. Úgy gondolja, hogy az élet egy véget nem érő habos kakaó, és őszintén meglepődik, amikor zöldes-sárgás aludttej lesz belőle néhanapján. Időnként mégis előfordulhat az - emberi ésszel mérhető időszámításonként talán csak egyszer, vagy kétszer -, hogy valami történik. Mit tudom én. Hívhatjuk mesésnek, csodásnak, hihetetlennek és számos egyébnek. A lényeg annyi, hogy ez a valami nem receptre, nem képletre, nem passzusokra, nem szabályokra épül. Egész egyszerűen a szív dolga ez. Na, hát ilyen ügy lett abból, amikor először összenéztünk Charlotte-tal és közösen ültünk tort egy mousse fölött.
Természetesen Charlotte stílusos és elegáns. Rózsaszínben képzel el mindent, mégsem egy álomvilágba merült, homályos tekintetű eltévelyedés ő. Figyel az apró részletekre, mégsem csavarodik bele görcsösen abba, hogy legyen valamilyen. Ez vagyok és kész. Tudom, hogy szép vagyok. És akkor mi van?! De mindezt nem flegmán, nem fennhéjázón, csak annyira amennyire izgalmasnak hat, nem pedig zavarónak.
Természetesen Charlotte ezúttal nem egy hölgy, hanem egy cukrászda. Bár ez így olyan profán, olyan fájdalmasan szögletes, baltával faragott. Cukrászda? Nem. Ez valami szentély, amelyet a sütemények köré építettek. Szemben az öreg Klapka úrral, aki egy nemzet agyába égett bele fájdalmasan és végérvényesen. Klapka úr szelleme olyan, amilyen a magyar lélek. A Charlotte szelleme azonban olyan, amilyennek lennie kellene.
Pedig ne készüljünk szemkápráztató csilivili csudibudi emberi elmén túli marhaságokra. Csak jó ízlésre. Szép színekre, finom anyagokra, harmóniára, kedves kiegészítőkre, kellemes illatokra, bájos zenére és otthonos hangulatra.
Egyszerű, mégis csudaszép csillárok, ötletes tükrök, kényelmes fotelok és gyönyörű székek. Dizájn légkondi és elegáns mellékhelyiség. De még a vendégkönyv is egyedi, stílusos. Mondom: minden apró részlet. Szokás azt mondani, hogy az ördög a részletekben a lakozik. Nos. Itt nem lakozik. Nem létezik. Nincs.
Szóval az atmoszféra mesés. Jó-jó, de hát itt mégsem erről van szó.
Itt harc vár az emberre. Küzdelem. Gondolnád, hogy beülhetsz ide, valamelyik barátoddal, aztán majd beszélgethettek egy jót. Mindenféle világi dolgokról. Munka, nők, krikett, ilyesmi. De nem. Hamar rájöhetsz, kedves egyszerű, modortalan halandó, hogy ez itt nem fog menni. Nem lehet csak úgy lazán behuppanni, aztán benyomni egy kávét meg egy krémest. Ettől még a hideg is kiráz. Nem.
Ide bevonulsz. Néhány centivel a föld felett. Felhők szárnyán. Helyet foglalsz. És alkotsz. Amit a cukrászda alatti üzemben valakik elővarázsoltak, te ugyanazt, ugyanolyan pontosan, ugyanannyira összpontosítva elvarázsolod. Mondhatnánk, persze, hogy megeszed, de az nem lenne igaz. Itt megfeszülsz. Tágra nyílnak pupilláid, megnőnek orrlikaid, bizsereg a fejbőröd, talán még az ujjaid is remegnek.
És találkozol – mondjuk – a mousse-szal. Fehércsokoládéból készült. Habos. Könnyű. Csudálatosan örvénylő málnakrémmel legbelül. Charlotte- feliratú kis csokitáblácskával. Könnyekre fakadsz a gyönyörtől. Látod, ahogy a kemény villa elérzékenyül és szinte meghatódik, amint szeled az újabb falatot. Krúdy Szindbádja nagyot és szépen étkezett. Türelemmel és angyali nyugalommal. De pusztán csak azért, mert nem tudta, hogy a húsleves, a velő és miegymás után desszertként akár mousse is érkezhetett volna.
Mert ez a sütemény nem desszert. Nem lecsengés. Nem mellékszereplő. Ő ő. Lenni akar és lenni is tud valaki. Mert ő valaki és nem valami.
Aztán a néhány perces közös út végén elbúcsúztok egymástól. Megkaptátok, amit kértetek a másiktól. Nyugodtak vagytok és békések. Így változnak intelligensen az évek, az idők. Jóindulatúan legyintenél, mosolyognál mintegy búcsú gyanánt. De nem lehet ezt ilyen flegmán. Pesten nem így intézik. Hanem kapucsínóval. Meseszéppel. Mindig. Mindig van türelem, mindig van odafigyelés, hogy szemet és lelket is gyönyörködtesse.
Végül is ülsz a székeden. Legyőztek. Egy süteménnyel. Megsemmisültél és újjászülettél. Hallgatod a zenét. Talán dobol az ujjad, bár nem hiszem. Üveges tekinteted a tükör felületén ringatod. Még az is lehet, hogy hamarosan a számlát kéred és kimész az ajtón.
A pult másik oldaláról pedig csak mosolyognak rád. Egyszerű kis édesszájú vendégre.
Ajánlott meglátogatni itt is: http://www.charlottecukraszda.hu/