Van egy kolléganő. Rühellem. Munka helyett ugyanis "reprezentál", járás helyett "vonul", beszéd helyett pedig "affektál". Egy nálam szerencsésebb barátném helyére jött vissza gyesről. A nálam szerencsésebb ugyanis azért szerencsés, mert el tudott innen menni egy jobb helyre. Rossz tulajdonságom, hogy alkalmazom az iróniát, ami ugye az okos emberek gorombasága. Ez a kolléganő iq-ja nagyon mélyen lévén tökéletes alany kihagyhatatlan ziccerek bevitelére. Egy ilyen következik most.

"Szegény" "áldozat" ma különös késztetést érzett arra, hogy a benne lappangó orrdugulással járó, egyébként a kölkétől összeszedett bölcsibetegséget az iroda teljes területén körbehordozza, begyűjtve ezzel olyan sajnálkozó kijelentéseket, melyek szerint de rosszul néz ki, illetve szeeeegény, még így is dolgozik... Evetődött hozzánk is, főnökömmel folytatott magasröptű eszmecserét, mely jószerével abból állt, hogy ő beszélt, a főnököm hallgatott, néha ühümözött. Sajnos betegsége okán többször el kellett hallgatnia, hogy levegőhöz jusson, ehhez fintorodó arckifejezést társított, és elfúló hangon közölte, hogy sajnos nagyon beteg (köszi), nem kap levegőt, el van dugulva az orra, jó lenne, ha legalább orrcsepp lenne nála.

Én arról is megismerszem, hogy jó nevelétetésemből adódóan segítek bajba jutott embertársaimon. eszembe is jutott, hogy van nálam orrspray, melyet higiénikusan, kultúráltan lehet használni akár többeknek is. Felmutatom hát, felajánlva, hogy nyugodtan elveheti, használhatja, szívesen adom és még segít is enyhíteni súlyos betegségén. Válasz:

-Nem, köszönöm, nem szeretném úgy használni, hogy már te is használtad, mert ki tudja, milyen...
-Ááá, nem "olyan", mert lehet úgy is használni, hogy nem taknyozod össze a tetejét...

Ezután másról beszélgetett és többet nem dugult el az orra, míg itt volt.

Ugye, milyen seggítőkész vagyok?