Ó, igen! Pipő barátnőmmel hányszor, de hányszor tettük ki ezt a szöveget a koliszobánk ajtajára... A 10 félév vizsgaidőszakai alatt egy köteg postit-et tuti csak erre nyomtunk el. Mert élelmes fiatalok persze idővel eltávolították, vagy válaszoltak rá. Idén szakvizsga, úgyhogy a kiírás ismét aktuálissá vált.
Fura hely az egyetemi kollégium. 5 évig volt hozzá szerencsém annak minden mikrotársadalmi jelenségével együtt. Voltak picsák, bölcsészek és szűz tangépek, csődörök, Seftes, és Ocsír. Ocsír a mongol cserediák, vagy nem csere, de diák, aki magyar jogi dr. lett. Ocsír egyébként jó fej volt, úgy jött ide egyetemre, hogy egy mukkot sem tudott magyarul. Természetesen először ízes káromkodásokra tanították segítőkész évfolyamtársai. Állandóan főtt húst evett vele együtt főtt rizzsel, és amikor ő kotyvasztott, merő hányinger lepte el a szagtól a folyosó lakóit. Ocsír szerette a lányokat, állítólag Bp-re járt kurvázni a mongol haverjaihoz/val, de nem volt barátnője, mert Ulánbátorban a neki kiszemelt feleségnek való várta haza. A nagyszülei pedig még jurtában laktak.
Ocsírral nem laktam, két bányászfiúval azonban igen. Mozgalmas 10 hónap volt. Wc-papírral összetekert folyosói kilincsek, "mit csináljunk?-Igyunk vodkát" - bulik és hajnali részeg kolbászsütés keretezte azt az időszakot. Brrr. Mai ésszel visszagondolva elég sok méreg került akkoriban a szervezetembe...
Természetesen, mint a legtöbb jófej diák, az öt év nagy részét én is a Rockyban töltöttem, és volt olyan tanár az indexemben előadásvezetőként feltüntetve, akit csak a vizsgán láttam. A vizsgaidőszak persze kutyanehéz volt, vért izzadt mindenki, különösen a fénymásolósok a sok meló miatt.
Azt a 10 hetet viszont, amit az államvizsgaidőszak magába foglalt, senkinek nem kívántam utána.
Persze a prímet a 2,5 órás római jog szigorlatom viszi, azt TÉNYLEG nem ajánlom gyenge idegzetűeknek. "Jónapotkívánok, foglaljon helyet, a szertartást már ismeri..." 10 beugrókérdés (ha nem tudod mindet, bukó) után húzhattam kettő tételt a palástbíborszínű könyv anyagából. Miután fejenként elmondta mindenki a két-két tételt (öten voltunk összesen), Prétor Orsi kedvence, a "kalandozás a római jogban" -rész következett. Persze csak annak, aki tudta a tételét. Ha nem, akkor bukta volt, mehetett ki. Itt már nem tudom, hány kérdést tett fel össze-vissza, kb. ránézett az emberre és kibökött valamit. Figyelni kellett, mert ha valaki nem tudta a választ, bárkire lepattinthatta. De ugyanezt a tételeknél is megcsinálta, szóval nem volt olyan, hogy most egy kicsit pihen az ember agya. 2,5 óra terror. Kis mentőövet az adhatott, hogy ha a szigorlatoztató tanárpár másik fele jó fej volt, akkor a felé küldött segélykérő pillantások általában megnyugtató bólogatásban, vagy mosolyban leltek válaszra. Tetszőleges mennyiségű kérdés feltevése után ki lehetett menni, míg a bizottság visszavonul értékelésre. Kint a folyosón már el lehetett menni hányni, fosni, lehetett inni, csokit enni, rosszullenni tőle. Emlékszem, nekem a tételek után ki kellett mennem, mert annyira izgultam, hogy majd' bepisiltem és már nagyon kényelmetlen volt. A tételek előtt senki nem mehetett ki, mert biztos puskázni akar. Ja, és közben hangosan korgott a gyomrom is, mert a beígért 8 órás kezdés helyett Prétor Orsi csak fél11-re érkezett, addig meg egy falat sem ment le a torkomon. Az értékelésen aztán mindenkinek elsorolták a jegyét. Volt, aki mellőllem bukott vissza félévre, és nekem is nagyon rezgett a léc, mert már a harmadik próbálkozásom volt abból a tárgyból. Amikor meghallottam, hogy kettes - mennybe mentem. Nem tudom, örültem-e jobban jegynek azóta a szigorlat óta...
Van nálunk egy mondás: a római jogtól függ, hogy jogász lesz-e valaki, és a kerjogtól, hogy mikor...
Balekkeresztapám két évvel járt fölöttem, és a kerjognak "köszönhetően" az én évfolyamommal kezdett államvizsgázni. Egyébként sok mesélnivalóm nincs arról a tárgyról, mivel nekem valami hatodik érzék, vagy csoda folytán ment, a próbavizsga (bemenni megnézni, milyen is az...) utáni a második jegyem 4es 5ös lett. Pedig nem tanultam többet, mint a rómára anno.
Az államvizsga aztán már a maga 10 hetével inkább az idegek harca volt, mint a tanulásé. Akkor áldottam azt, hogy sokszor buktam egyes tárgyakból, mert amiből elsőre átmentem, arra alig emlékeztem. Még jó, hogy nem volt túl sok ilyen. Az volt benne a nehéz, hogy újra le kellett ülni mellé és rendszerbe szedni az egészet. És Áe. helyett mondjuk Ket.-et tanulni. Fúúúj.
Az államvizsgák közül a közig-alkotmány volt a leggázabb, az volt a harmadik, a holtpont, a vízválasztó. Amikor azt mondta az agyam, hogy állj. Eddig és nem tovább. Felmondott, feladta, szabadságra ment. Ráadásul az alkotmánytételem még hagyján, de közigből olyat húztam, amit el sem olvastam. Ráadásul a tanszékvezetőnél. Aki a "tanszéki helyes álláspontot" diktálta. Európai közigazgatás. A tanszéki helyes álláspont ebből kb. 6 oldalban materializálódott, amit egyedül Torma Bandi hitt el. A többi tanár mind azt mondta, hogy olyan nincs, hogy európai közigazgatás. És ott volt előttem a kihúzott tétel. Most mondjam, hogy "ilyen nincs?"... Összeszedtem minden emlékemet, a dunatévé unióismertetős műsoraiban hallottkat. És mondtam. Mint Karinthy rossz tanulója. Valamit mondtam hosszú percekig. Még pontokba is szedtem és össze is foglaltam azt a valamit, aminek - vizsga után kiderült - köze nem volt ahhoz, ami a tanszéki helyes álláspontot taglalja. Megbuktam, tuti megbuktam. Letörve mentem vissza az értékelésre, számoltam az uvdíjat, az időt. Nuku nyaralás, ("a katonai iskolában korán kell kelni") se meló. És a nevem. Igen, köszönöm, az alkotmány tudom, hogy jó lett, az egyházakról szóló törvény szép kerek egész, világos, van eleje és van vége. Hát a közig... Torma Bandi megáll, rám néz: "hm. értékeltem a küzdelmét... kettes". Mennybementetel kettő.
2007ben, öt év után (halasztás nélkül) homlokomra véshettem, hogy rite. Kb. ez annyit tesz, hogy "részt vett". Igen. A Rockyban keddenként, szerdánként és csütörtökönként. És dr.
Ilyen előzmények után mostmár tényleg és igaz hitemre megfogadtam idén: a szakvizsgára tanulni fogok. Tényleg. Februártól felkészítő tanfolyam, időbeni jelentkezés, könyvek normális feldolgozása, nem rövidített - amiből májermód még alá is húzom a lényeget...
Erről indítom ezt a sorozatot. A tamfolyami élményeimről, a tanulásról, és azért, hogy mikor okleveles leszek, legyen mit visszaolvasni és röhögni magamon. Első megmérettetés: 2010. szeptember.
