Ma a kisebbfajta kellemes tavaszi zápor után a körúton sétáltunk a Margit híd felé, és azon tanakodtunk, hol kellene egy forrócsokit, vagy egy kávékülönlegességet - csak úgy, élvezetből - elfogyasztani.
A Teréz körúton Szent István körúton, még a Szeráj előtt egy igazán kellemes enteriőrbe akadt a szemünk: Cafe Jubilee - van a kirakatra ragasztva, és mindössze egy társaság ücsörgött odabent. Mivel szeretjük a Csészényi kávézóhoz hasonló "oldschool" helyeket, úgy döntöttünk, benézünk. Egy nagyon kedves lány fogadott már az ajtóban széles, és egyáltalán nem mesterkélt mosollyal. Anett - mint a névtáblájáról kiderült - mutatott egy kellemes nemdohányzó boxot, oda telepedtünk. Mert az első kérdés természetesen arra irányult, hogy hova szeretnénk ülni.
Ahogy leültünk, néztünk csak szét igazán. Akkor tűnt fel, hogy nem rádió szól, nem a bumeráng legjobb öt percét élvezhetjük időtöltésünk közben, hanem lágyan kúszik a jazz. Tévé nincs, van viszont "boldog békeidők" hangulata, de nem a nálunk megszokott retró, hanem az úgynevezett nyugati kultúra 20-as, 30-as éveibe nyerhetünk betekintést. Kisebb reklámplakátok, grafikák, újságok és használati tárgyak borítják a helyet. Ezt nem úgy kell azonban elképzelni, hogy az ember feje fölűl egy szódásszifon lóg le, akadályozva ezzel a kilátást, dehogy. Ezek a tárgyak, és az egész Cafe Jubilee berendezése pont annyira idézi a boldog békeidőket, amennyire az még éppen nem lépi át a stílusosság és a tolakodás közötti - roppant vékony - határvonalat. Ilyen módon egyáltalán nem meglepő, hogy a mennyezetre fejjel lefelé egy teljes, megterített asztal (székekkel együtt) lett applikálva, valamint a szintén fellógatott bicikli sem zavaró. Óriási piros pontot érdemelnek azért, hogy sem a falon, sem a hamutálakon, sem az ét-, és itallapokon nem találkoztunk szponzorral (tkp. sehol). Nagyon gáz, ciki, és hangulatszellem-romboló, amikor pl. a Ráday egy teraszán a dizájnszék-dizájnasztal kombinációt egy dreher-reklámos lampion világítja meg... sic!
A világítás hangulatos, a zene kellemes. Összebújásra csábító sanzon, jazz, blues szólnak a hangfalalkból, egyáltalán nem hangosan, lehet érteni a másik szavát mellette. Nagyon tetszett, hogy a világítás fényereje állítható, így az est egy pontján kellemes félhomályba borult a hely. Roppant szimpatikus! A mennyezeti világítást nagyon fifikásan oldották meg. A boxokat elválasztó falak tetején összezsúfolt használati tárgyak: singer varrógép, küblik, fémkotlik, könyvek, használaton kívüli bányászlámpák, és petróleumlámpák, valamint ernyői - mögül szűrődik a fő világítás. Természetesen az ízléses falikarok sem hiányozhatnak.
Anett nagyon kedves volt, kérdésünkre elmesélte, hogy még csak pár napja nyitottak, a tulaj pedig máltai, és minden, amit az enteriőrben láthatunk egy az egyben a máltai café másolata. Az ételeiket is máltai séf készíti. És valóban: az étlapon számomra eddig ismeretlen, inkább olaszos ételkombinációk láthatók, amelyek árai az átlagnál ugyan magasabbak, de ha hihetünk Anettnek, az étlapnak és a honlapjuk képeinek, még a nagyétkű magyar gyomor sem panaszkodhat. Mi a széles borkínálatból választottunk egy vöröset. Öröm volt látni, hogy nem csak kértajta (fehér ÉS vörös) borral szolgálnak, hanem szépen rendezetten vannak felsorolva a fajták, alattuk a pincészetek és kis ismertető a borokról. Mi Vylyan portugeiserét ittuk 450 Ft-ért deciliterét, melyet csengő svájci üvegpohárban kaptunk, pont megfelelő, élvezhető hőmérsékleten. A legtöbb helyen sajnos azt hiszik, hogy ha a bort beb*sszák a hűtőbe, akkor az jó. Hát nem...
Az italkínálatuk egyébként pont megfelelő, csapolnak itt drehert (500 Ft/korsó), de guinnesst (1050 Ft/korsó) is. Ezt a választékot sikerült pont úgy belőniük, hogy a "leugrunk egy sörre", és az "igyunk valami finomat" társaságnak is megfelelő legyen, ráadásul az árak sem szálltak el. Kis disszonancia van viszont a többi ital árai közt, van, ami az átlaghoz képest indokolatlanul drága, és van, ami olcsóbb. De egy induló helynél mindig így van, a működés közbeni fogyás fogja alakítani az árakat a jövőben úgyis.
Márványlap asztalok, fabútorzat - ahogy Máltán, úgy Budapesten is.
Engem az enteriőr eleve lenyűgözött, a részletekre még a mosdóban, és a szélfogóban is figyeltek, azonban az összes többi tényezőt is figyelembe véve mi már biztos, hogy visszatérünk oda, mert ahogy Anett is mondta, az elsődleges célja a tulajnak a café hangulata általi csábítás volt. Nálunk sikerült!
(két kép a honlapról való, egyet magam csináltam)