Ma közvetlenül, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a középkorban élünk. Férfi főnökkel és férfi vezérigazgatóval a nyakán nehogy bármely nőtársam is agitálni kezdjen a jelenleg is a családon belüli erőszak kriminalizálásáért folyó aláírásgyűjtési akcióban. Tapasztalatokat várok a kommentekben.
Történt az, hogy a péntek délutáni lógásban úgy gonodoltam, megeresztek egy emilt a közös postafiókba. Ez a következőképpen szólt:
From: mezítlábasfellebbezés
Sent: Friday, July 23, 2010 2:23 PM
To: mindenki
Subject: aláírásgyűjtés a családon belüli erőszak kriminalizálásáért
Sziasztok!
Csatlakoztam a következő cikkben részletezett civil kezdeményezéshez, amely aláírásokat gyűjt azért, hogy a családon belüli erőszak Btk. tényállássá emelkedjen. Amennyiben sikerül 50ezer aláírást összegyűjteni augusztus 5-ig, úgy az Ogy.-nek tárgyalnia kell az indítványt.
Kérlek titeket, hogy támogassatok aláírásotokkal. Nálam, ............ vannak az ívek. 4jegyű személyi azonosító is kell hozzá, ami a lakcímkártyán van.
A cikk.
aláírás: mezítlábasfellebbezés
Erre pár percen belül a közvetlen felettesemtől meg is érkezett a válasz:
-----Original Message-----
From: főnök
Sent: Friday, July 23, 2010 2:25 PM
To: mezítlábasfellebbezés
Subject: RE: aláírásgyűjtés a családon belüli erőszak kriminalizálásáért
Ilyet soha többé!!!
Hívd vissza azonnal!
aláírás: főnök
Természetesen nem hívtam vissza. Ha a vezérigazgató puszipajtásának egyébként szar és legkevésbé sem költséghatékony termékeit lehet reklámozni a közös postafiókban, akkor egy kis társadalmi érzékenységet célzó valós problémát miért is nem? (költői kérdés, mert tudom, miért nem)
Mindezek után a főnök felhívott és kiosztott a telefonba, hogy én milyen vagyok, meg ezt tiltja a szabályzat. De rosszba kötött bele, mert rákérdeztem, hogy mégis milyen szabályzat és hol tiltja, ugyanis nincs semmilyen belső szabályzat. Erre egyéni utasításra változtatta, és miután a munkatársam is integetett, hogy jobb a békesség és már úgyis mindenki elolvasta, negyed óra-20 perccel a küldés után végül visszahívtam a levelet. És tényleg mindenki elolvasta már :)
Aztán nagy kuss volt. Az aláírások pedig gyűltek és gyűltek, gyűlnek most is. Hétfőn semmi témábavágó nem történt, végeztem a dolgom. Ma pedig a vezér titkárnője áthívott magához és egy feladatot osztott ki rám. Ezt személyesen a vezér kérte tőle. A feladat lényege azt volt, hogy van kábé 140 ingatlanunk szerte az országban, amelyek össze-vissza számozva vannak. Ezeket kellett emelkedő sorrendbe raknom.
Kérdeztem, hogy biztos, hogy elég képzett vagyok ehhez a feladathoz a jogász diplomámmal és három év tapasztalatommal? De a titkárnő csak erősködött, hogy a vezér ezt nekem személyesen osztotta ki.
Oké, mentem a fent is feladóként szereplő főnökhöz, hogy ez mégis mi már. Ő magyarázta el végül, hogy ezt azért kaptam, mert magánügyekre használom a közös postafiókot.
Tehát a családon belüli erőszak a férfi vezetőim körében még mindig magánügy... Plusz kaptam egy kiselőadást a gondolkodásmódomról, ami ha nem változik, akkor nem fogok érvényesülni, szóval "föl kellene nőnöm".
Ha a felnövés az, hogy a cselekvést másra hagyom, ha félnem kell attól, hogy a gondolataim, a hitvallásom (nem egyházi, nem hiszek az egyházakban...), valamint ezek közlése és az, hogy társadalmi érzékenységem olykor engem is tettekre, segítésre sarkall... Akkor köszönöm, nem kérek belőle.
A feladatot elvégeztem kábé 15 perc alatt, és mosollyal az arcomon adtam vissza a titkárnőnek egy kérdéssel kísérve:
-Te nem írod alá?
Nem írta.
Ami a frissítés részét illeti a dolognak:
Miután a fentiek megtörténtek, amit azért a humánerőforrás megajándékozott még egy kétoldalas írásbeli figyelmeztetéssel is (cégszerűen aláírva, hangosan felolvasva...), hétfőn, azaz tegnap felmondtam.
Megtaláltam azt a helyet, ahol olyan emberre van szükség, mint én. Hogy ennek a dolgonak mi az üzenete?
Pl. az, hogy nincs még minden elveszve. Hogy van még remény arra, hogy az ember adott esetben valóban megtalálja a hivatását. Ahol nem számít, hogy honnan jött (melyik egyetemről szerezte a diplomáját - khmm, ugye...), csak az, amit nyújtani tud.
Jelen helyzetemben utólag igazoltnak látom minden (gyerekes? - talán) kirohanásomat és rendszerellenességemet, mert e nélkül nem jutottam volna el erre a pontra és arra a helyre, ahol jövő héttől dolgozom. Hogy kinek van igaza, nekem-e vagy a multinak... Talán már nem is fontos.
