Esküszöm, már hiányzott. Sőt! Szerkesztőségi ülésen is elhangzott a kérdés, hogy „hol van, mi baj lehet…?” Majd őszinte megnyugvással konstatáltuk, hogy semmi. Minden a legnagyobb rendben. Fejős Éva ismét kiadott egy könyvet. Be is borították vele a Skála-Metró oldalát. A Föld enyhe ellipszispályájában nem mutatkozott kitérés.

Itt és most leteszem a nagyesküt, hogy megpróbáltunk egyet elolvasni. Kölcsön is kértük egy barátunktól valamelyik mesterművet, hogy magunkévá tegyük mind a sokszáz oldalnyi betűt. Nem sikerült. Tavaly decemberben pihent nálunk pár hónapot, majd Mihály, a karácsonyfánk felállításánál és egyenesbe rántásánál pont annyi hiányzott, amilyen vastag a könyv volt. De barbárok azért nem vagyunk.

Felvetődött bennem egyúttal pár kérdés. Ha szeretem a lányregényeket (a Móra kiadós csíkospöttyeseket), a Szex és New Yorkot, akkor miért viszolygok a Vass Virág-Fejős Éva és társaik által elkövetett többrendbeli kultúraszennyezéstől? Egyáltalán, mi lehet az a hiba, ami miatt a fentiekkel néminemű hasonlatosságot mutató (limonádé, ponyva, figyelemelterelés a napi gondoktól, hálivúdi jellegű glamúr álvilág bemutatása), termékekre nemhogy igényt nem tartok, de határozottan hidegrázást kapok tőlük? Mit basztak el a marketingesek akkor, ha ezekkel ellentétben Garaczi László, vagy Grecsó Krisztián írásaira határozottan kíváncsi vagyok?

Például nem hiszem el, hogy öt hónap alatt meg lehet írni egy regényt, hogy „így egy könyv nyáron jelenik meg, egy pedig karácsony előtt.” Ez ebben a formában nem hiteles. Nem hiszem el, hogy valaki leül a laptop elé, és elejétől a végéig megír egy regényt úgy, hogy arra is figyel, hogy ne varrjon el minden szálat, hogy annak legalább egy - de ha lehet, több - folytatása-előzménye-spinoffja lehessen. Egyetlen történet esetében sem hangzik ez így hitelesen. Ötnél pedig végképp! Főleg úgy, hogy a hatodikra már előjegyzéseket fogad (és akciózza) a bookline úgy, hogy a megjelenés dátuma is ismert. Persze, jogos lenne a kontra, hogy ez az írószakma lényege. Ez esetben Szabó Magda életpályája minden művét figyelembe véve 24,5 év lett volna, nem pedig 59. És befejezte volna a Für Elise-t.

Ezen kívül, ha már arra szeretnének engem inspirálni, hogy egy regény elolvasása nekem jó, és érdemes pénzt kiadnom érette, akkor azt ha lehet, ne helókittiszínű borítók cérnavékony, megatrendi, divattervezősulis skiccei segítségével, és hányavetin odafirkantott-ihletésű, rendkívül hasonló betűtípussal tegyék.

No, melyik az, amellyel karácsony előtt lesz kitapétázva a város?
 

Még egy dolog: az Ulpius-háznál, (ami Karinthy Márton és Gerlóczi Márton kiadója is) léCCi figyeljenek már egy kicsit jobban oda arra, hogy milyen „írófotóval” akarják eladni ezt a sok ponyvát. Senkinek sem tűnt még fel, hogy Rácz Zsuzsa és Fejős Éva kvázi ugyanabban a pozícióban ül? Mert én pont emiatt nem vagyok kíváncsi az előbbi alkotására. Pedig a Terézanyu-filmet láttam, és nagyon tetszett. Életszagú és fanyar humorú volt, tán pont az előbbi miatt. Viszont ez a „hanyagul átvetem a karom a lábamon, másikat meg felhúzom, mert én ilyen kurvavagány csaj vagyok”-pozi egyáltalán nem előnyös Rácz Zsuzsának. Mondjuk van némi sejtésem, hogy mennyi beleszólása volt. Ugyanakkor, ha már a beleszólásnál tartunk, valaki megmondhatta volna Fejős Évának, hogy reklámfotózásra NEM lakkozzuk ki a lábkörmünket feketével! Főleg nem akkor, ha a kezünkön más (diszkrét) színű a lakk, vagy egyáltalán nincs. Ugyanez a valaki lemosathatta volna vele, mert úgy néz ki, mintha a hanyagul átvetett kezéből ráesett volna a kalapács a lábára. Sajnos a Skála-Metró oldalán ez pont üvegrésbe esik, de bármely plakáton megfigyelhető.

Ezek miatt csak a masszívan gejl, rózsaszín cukormáz-túladagolásomtól öklendezem, nem az örömtől, hogy rohanhatok a boltba. Ha átjött volna az üzenet, talán könyvkritikát is írtam volna, de sajnos előttem ezek az irományok már azt megelőzően elbuktak, hogy akár egyet is kinyitnék. Semmilyen szinten nem ébresztették fel a kíváncsiságom és betűszomjam. Továbbra is úgy gondolom, hogy kár a fákért, amelyekből készült papírra ezeket nyomtatják. Ennyire hülyék a fogyasztók, hogy ilyen alapszinten sincs igénye egy kiadónak arra, hogy két eltérő forrású ponyvát legalább minimálisan megkülönböztessen egymástól? A sok fogyasztó meg beveszi? Engem mondjuk inkább ez utóbbi akaszt ki.

Nekik szóljon hát a Fejős Éva-fejtől kissé visszább, a felüljáróra gerilla-módon felfestett, és hasztalan levakarni próbált felirat: békés, boldog vásárlást kívánok! Csak egy megjegyzésem hadd legyen: 2500-3000 Ft-ért már el lehet menni színházba (még könnyed darabra) is…

Tegnap megvettem a Pusziboltot. Nem volt akciós.