A Budapest KáVé

A Budapest Kávéhoz nem kell semmi különleges. Legyen benne egy-két olyan dolog, amely sokat sejtető, kifejező, kicsit édes, kicsit keserű. Legyen olyan mint az élet. Ennek mintájára született egy mindenbe belekapó blog. Azzal foglalkozunk, ami velünk szembe jön, legyen az étterem, koncert, film, párkapcsolati probléma, romlott paradicsom, jó könyv, rossz parfüm, hangverseny, szex, szerelem, étel, ital és az élet nagy kérdései. A két főszereplő nem más mint két szerző - egy leány és egy ifjú, illetve egy ifjú és egy leány (tetszés szerint) -, akik fiatal értelmiségi párt játszanak a fővárosban. Egyikük jogász, másikuk újságíró. Világot váltanak, keseregnek, szerelmesek, bosszúsak, vidámak, vágyakoznak és elégedettek. És nagyon szeretik megélni az életet.

Ha te is így vagy ezzel és láttál valami érdekeset, oszd meg velünk és a többiekkel:

budapestkv (kukac) gmail (pont) com

Lájkolj bennünket Fészbúkon!

Ezt csipegjük twitteren

Kávé mellé ezt olvassuk mostanság

Éppen pörkölődött kávészemek

Csipegess a kávészemek közül!

2010 (1) 50 (1) 56 osok tere (1) 60as évek (2) 70es évek (1) a38 (1) a38 hajó (1) abortusz (1) afrika (1) áfsz (1) ajándék (1) ájk (2) ákos (2) aláírásgyűjtés (1) alföldi róbert (3) alfred molina (1) alkormánybíróság (1) alkotmánybíróság (1) állami foglalkoztatási szolgálat (1) államvizsga (1) állás (3) állásinterjú (3) álláskeresés (4) amnesty international (1) andrássy (1) andreas dresen (1) anglia (1) anyaság (2) an education (1) apa (1) aréna plaza (1) autósiskola (1) autóvezetés (1) avantgárd (1) a nyilatkozat (1) a park (2) baba (2) balázs béla stúdió (1) bank (1) bbs (1) békéscsaba (1) bélgáz (1) belváros (2) belvárosi fesztivál (1) beszámoló (1) beteg (1) billy idol (1) biorobot (1) bkv (1) bkv bérlet (1) bkv jegy (1) blaha lujza tér (2) bliccelés (1) blog.hu (1) blues (1) bogi (1) boglárka (1) bölcsi (1) boldogság (1) boldog békeidők (1) bolt (1) botho strauss (2) briós kávézó (1) búcsú (1) budapest (19) budapest kávé (1) büntetés (1) bürokrácia (2) café frei (1) cafe jubilee (1) capuccino (1) carey mulligan (1) cervantes (1) cézanne (1) charlotte cukrászda (1) cigányok (1) cirkó gejzír mozi (1) corvintető (1) család (1) családon belüli erőszak (2) csányi sándor (1) csernus imre (2) csészényi kávézó (1) csokoládé (1) cukrászda (1) deák bill gyula (2) diktatúra (1) don quijote de la mancha (1) dreher (1) droid (1) dulcinea (1) dunai tamás (1) egyenjogúság (1) egyetem (1) egy lányról (1) ekf (2) életmód (1) életműkiállítás (1) ellenőr (1) előzés (1) elszabadulás (1) elte (1) elte btk (1) emésztés (1) emlékmű (1) erdély (1) erdélyi tímea (1) értelmiség (1) erzsébet tér (2) étkezés (1) étterem (2) ewan mcgregor (1) expresszionizmus (1) ezotéria (1) facebook (1) fagyhalál (1) fart (1) fejős éva (1) feldmár andrás (1) felkészítő tanfolyam (1) felszolgálás (1) feminizmus (1) festék (1) fesztivál (4) fidesz (4) film (6) fing (1) fizetés (1) fogyasztó (1) fogyasztói társadalom (1) főkert (1) forradalom (1) forralt bor (1) forró csokoládé (1) fotó (1) főváros (1) frei tamás (1) fröccs (1) függetlenség napja (1) gasztronómia (1) gazdaság (1) géniusz az alkimista (1) george clooney (1) gödör klub (1) gonosz (1) grecsó krisztián (1) guinness (1) gyász (1) gyászjelentés (1) gyed (1) gyerek (3) gyerekpóráz (1) gyerekvállalás (1) gyermek (1) gyes (1) halál (1) halász pálma (1) havazás (1) házasság (1) házikolbász (1) hellókarácsony (2) hiba (1) hit (1) hitel (1) (1) hóesés (1) hülye (1) hülyeség (1) huszárik zoltán (1) ic (1) ice t (1) impresszionizmus (1) intercity (1) interjú (6) irodai (1) iwiw (1) janklovics péter (1) jazz (2) jeff bridges (1) jobbik (1) jog (1) jogász (3) jogosítvány (1) kádár jános (1) kampány (1) kamra (1) karácsony (2) karácsonyi vásár (1) katona józsef színház (2) kávéház (4) kávézó (4) kecskebűvölők (1) kenyérlángos (1) kertész erzsébet (1) kevin spacey (1) kézműves magyar ízek vására (1) kiállítás (1) kicsi ország (1) kilencedik mennyország (1) kiscsillag (1) kispál és a borz (1) kispolgár (1) kiss tibi (1) kóbor jános (1) kolléganő (1) kollégium (1) koncert (2) könyv (2) kormány (3) kortárs irodalom (1) körút (1) kossuth rádió (1) kovács kati (1) kovásznai györgy (1) kritika (17) kukorelly endre (1) kultúra (1) lájkolom (1) lajkolom (1) lakat (1) lamborghini kávé (1) lángos (1) lászló zsolt (3) latte (1) lekvár (1) lélekgyógyászat (1) lélektárs (1) lelki wellness (1) lex sláger (1) lipótváros (1) liszt ferenc (1) liszt remix (1) live aid (1) lovasi andrás (1) ludwig múzeum (2) lukács laci (1) lumú (1) lux elvira (1) madártej (1) madöfakö (1) magánnyogdíjpénztár (1) magánnyugdíj (1) magánnyugdíjpénztár (1) magashegyi underground (2) magyar film (1) magyar nemzeti galéria (1) magyar rádió (1) magyar retró (1) magyar televízió (1) málta (1) mama (1) manyup (1) marketing (1) máv (2) méz (1) mezítlábas fellebbezés (1) millenáris (1) minisztérium (1) mousse (1) mozi (3) mozifilm (1) mr (1) mtv (1) műanyag motor (1) műcsarnok (1) működési engedély (1) munkanélküliség (1) munkaügyi központ (1) musical (1) művészettörténet (2) művészlélek (1) művész kávéház (1) nádas péter (1) nagy mari (1) nane (1) nemes andrás (1) nemzeti együttműködés nyilatkozata (1) nemzeti együttműködés rendszere (1) nemzeti hírközlési hatóság (1) nemzeti színház (3) nem tudhatom (1) neofm (1) népi kezdeményezés (1) nevelés (2) névváltoztatás (1) new wave (1) new york i love you (1) nick hornby (1) (1) nők lapja (1) nők lapja cafe (1) nőnap (1) nouvelle vague (1) novák előd (1) nyál (1) nyár (1) nyilatkozat (1) nyitva tartás (1) nyugati tér (1) nyugdíj (1) oktatás (1) oktató (1) omega (1) önkormányzat (1) onyf (1) orbán viktor (2) orosz dénes (1) orrspray (1) országgyűlési választások (1) ötödik kerület (1) padlógáz (1) pálfalusi zsolt (1) panel (1) pápa város (1) párizs (1) párkapcsolat (3) parkolás (1) pasi (1) pécs (2) pécsi tudományegyetem (1) performansz (1) peter sarsgaard (1) petijegy (1) petőfi rádió (1) pluto zenekar (1) poligamy (1) pörzse sándor (1) postpunk (1) pótdíj (1) pótjegy (1) pötty (1) pöttyek (1) pozsonyi út (1) premier (1) prodigy (2) pszichológia (2) pte (1) puhapöcs (1) puncs (1) quimby (1) rábai balázs (1) rácz zsuzsa (1) radnóti miklós (1) radó denise (1) red bull (1) regény (1) reggeli (1) reklám (1) rendszerváltás (1) retro (1) retró (2) retrospektív (1) rockwell klub (1) rocky (1) rogán antal (1) rózsaszín sajt (2) sanzon (1) schell judit (1) schiling árpád (1) sláger rádió (1) soma (2) soma mamagésa (2) soproni reklám (1) soproni sör (1) sör (1) stabilitás pénztárszövetség (1) stohl andrás (2) street art (1) sütemény (1) süveges gergő (1) szabadegyetem (1) szakvizsga (1) szalai annamária (1) szellentés (1) szerelem (3) szerelmesek fája (2) szeretlek new york (1) szex (1) szexuálpszichológia (1) sziget (1) sziget fesztivál (2) színdarab (1) színház (5) szirénének (1) szobor (1) szolgálati közlemény (1) szolnok (1) szolnoki szigligeti színház (1) szonya professzor (1) szülés (2) születés (1) szülők (2) tankcsapda (2) tanulás (1) tanulóvezető (1) táplálkozás (1) tarr béla (1) táskarádió eszpresszó (1) teáor (1) tél (2) tenki réka (1) terápia (1) teréz körút (1) terhesség (1) tersánszky józsi jenő (1) the qualitons (1) the rocket science (1) tilos rádió (1) tompos kátya (1) tordas (1) tóth barnabás (2) turkáló (1) twitter (1) ügyintézés (1) ügyvéd (2) ügyvédi iroda (1) ügyvédjelölt (1) újszülött (1) underground (1) uránia (2) út (1) uzsonna (1) választási műsor (1) választások (1) válság (4) vandálok (1) vásárlás (1) vass virág (1) vasút (1) villamos (1) vizsga (1) voks10 (1) volt (5) volt fesztivál (4) vörösmarty tér (1) wahorn andrás (1) zene (1) zsámbéki gábor (1) софья васильевна ковалевская (1) Címkefelhő

Hiteledet veszted, Karácsony?

2009.12.25. 10:12 weekthor

Nem mostanában történt; néhány héttel ezelőtt hallgattam a Déli Krónikát, ahol Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője arról beszélt, hogy határozottan figyelmeztették a bankokat arra, hogy csak óvatosan reklámozzanak a karácsonyi időszakban mindenféle hiteleket, meg ilyen-olyan ajánlatokat, mert ez most nem az az időszak, ahol ennek helye van. Mégpedig egész egyszerű okból kifolyólag: válság van és nincs pénze az embereknek. Persze értem én, nincs új a nap alatt, de minden egyes ehhez hasonló alkalommal hajlamos vagyok elképedni: tényleg ennyire hülyék lennénk, mi emberek?

Csak zsongnak a fejemben a közhelyek a fogyasztói társadalommal, az értékvesztett világgal, a válság figyelmeztető funkciójával egyetemben. És a gordiuszi csomót sem én bogozom ki, a spanyol viaszt sem én szarom, csupán ledöbbenek. Értelmezésem szerint kvázi arról van szó, hogy ha a mindenféle felügyeletek nem súgnak dádát a pénzintézetek fülébe, akkor ők vidáman kínálgatják a különféle személyi kölcsönöket és egyéb rapid megoldásokat, amelyek vagy 50 százalékos kamattal ketyegnek, vagy ennél jóval szerényebb mértékben, de életünk végéig teszik ugyanezt. Ezzel még nem is lenne baj, de az emberek valami úton-módon mindannyiszor el is hiszik, hogy a bankok nem mások mint áldott nagy jótét lelkek, akiknek semmi más dolguk sincs a világon azon kívül, hogy elhozzák mindenki, még a legszegényebbek számára is az egyetemes jólétet.

Annyira nehéz elhinnem, hogy az emberek nagy többsége továbbra sem bírja elképzelni azt a szomorú helyzetet, hogy a világ jelenlegi gazdasági berendezkedése egyedül a(z anyagi) növekedést nevezi meg elfogadható opciónak. Pénzt csak még több pénzért adunk kölcsön. Pofon egyszerű ez, nem? És mégsem…

A bankokra nem tudok haragudni. Ők nem mások csak egyszerű, lélektelen profitvadász szervezetek, életük végéig szóló személytelen célokkal. No, de hát az individuumok mint olyanok? Valóban a fogyasztás az egyetlen elképzelhető menekvés ebből a világból? Valóban a fogyasztás az egyetlen olyan tevékenység, amellyel még ha legalább csak egy kis időre is, de el lehet nyomni az életben összeszedett frusztrációt? Hihetetlen…

És aztán itt a karácsony. Évről-évre mindenféle publicisztikákat összeharácsoló emberek néznek nagyokat, hol élnek. Hát most én is ugyanezt teszem. Itt a karácsony. A szeretet ünnepe. Amely egy olyan ritkán kimondott, ám mégis igen nyomatékosan a háttérben lappangó üzenettel bír, hogy ajándék nélkül nem ünnep az ünnep. Ez körülbelül egyenlő az ünnep szó morbid torzításával.

Az ünnep ma nem jelent egyebet a tárgyiasult, kézzel fogható ajándéknál. Elvont gondolatokat reménytelen társítani hozzá, teljesen fölösleges. Ha nem ajándékozok, ha „nem kerül a fa alá valami” (sic!), akkor már egy kívülálló furcsa szerzet vagyok, valami elhajlott őrült, vagy pedig egész egyszerűen csóró.

Közben milyen érdekes az, ahogyan szinte görcsösen próbálunk fellélegezni: a világ régi, berozsdásodott gazdasági rendje lassacskán visszaállani látszik. Vagyis többet és még többet. Pénzből, javakból, élményekből, időből, mindenből. Sosem pont annyit, amennyi van. Sosem pont azzal, aki van. Sosem pont akkor, amikor van.

Egy életet egész életet élünk le a jövőben. Mindig a „volna”, „lenne”, „talán” dimenziókban élünk. Talán a karácsony az egyetlen, amikor ez nem így van. Talán ekkor még tudnak örülni az emberek. Ott és akkor, abban a pillanatban.

Például a hitelből vásárolt televíziónak, vagy mosogatógépnek.

Amely miatt ráérnek még aggódni. Majd holnap.

 

3 komment

Címkék: gazdaság bank hitel karácsony válság ajándék fogyasztó fogyasztói társadalom hellókarácsony

A bejegyzés trackback címe:

https://budapestkave.blog.hu/api/trackback/id/tr41620642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tsabeeka · http://blog.tsabeeka.hu 2009.12.26. 00:49:09

az ilyen témájú publicisztikák és posztok olvasása közben bennem mindig ugyanaz a kérdéssor merül fel.

kiről szól, kinek ilyen a karácsony? akinek ilyen, az érti-e igazából a problémát? és akinek nem ilyen, az mit tud kezdeni mások ünnep-élményével? megélni egyik típus sem tudja a másikét (és valószínűleg nem is akarja, hiszen nem érti, hogy abban a másikban mi is az ünnep).

és vajon mi a teendő, ha olyan barátja/családtagja van az embernek, aki - mondjuk valamilyen, gyerekkorában megélt élethelyzet-sorozat miatt - az anyagi dolgokat jobban tudja értékelni. mikor fejezem ki jobban, hogy szeretem: ha a saját értékrendje szerint ajándékozom meg, vagy ha az én értékrendem szerint? én nem/sem tudom erre a tutibiztos választ, csak felmerült bennem mint kérdés.

a dolog reklámbéli oldaláról pedig a t-mobile jut eszembe. mindenféle felszólítgatás nélkül úgy adják szenteste napjától (gondolom, hogy egész karácsony alatt) a karácsonyi dalos reklámjukat, hogy nincs a végén semmiféle ajánlat meg akció. egyszerűen csak a dalrészlet és egy t-logo. ez például egy szép gesztus.
persze valaki erre azt mondja, egy profitorientált cég azért tesz szép gesztust, hogy többen szeressék és többet költsenek nála. és igaza is van egy bizonyos szinten ennek az álláspontnak is. csak akkor hol a határ? és akkor létező dolog-e az őszinte, lelki ajándék, hiszen ha nekem az okot örömöt, hogy te boldog vagy, akkor tulajdonképpen önző vagyok, amikor boldogságot okozok neked. szóval wáwáwá, a forma az üresség, az üresség a forma :)

weekthor · http://budapestkave.blog.hu 2009.12.26. 19:18:16

@tsabeeka: A T-Mobile részéről természetesen kedves gesztusról van szó, de hát nyilvánvalóan egyik versenykörülmények között tengődő cég sem eresztheti el magát túlzottan - már ami a gesztusokat illeti. Mivel egy jól felépített, profi cégről van szó (legalábbis néha kívülről így tűnik) ezért egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem tesznek semmit "csak úgy" a köz örömére - valamilyen módon nekik is profitálniuk kell a dologból. Ez ugyebár a PR, márkaépítés és egyebek. Szerintem ezzel nem is feltétlenül van baj, az lenne a fontos, hogy az emberek tudják értelmezni az ilyesmit. Tudják azt, hogy ez egy szép gesztus, amely ilyen körülmények között születik. A gond azzal van, hogyha valaki mondjuk az ilyenektől teljesen bezsong, meghülyül és erején felül elkezd T-cuccokat vásárolni, eladósodik, tönkremegy. Ugyebár, aki hülye, haljon meg. De hát azért van az értelmiség, hogy valamilyen úton-módon igyekezzen féket teremteni, levegőt teremteni azok számára, akik esetleg nem látnak túl a határokon. A felelősség kérdése is felmerül. Csak hát nem lehet mindenki kezét fogni, nem lehet mindenkinek mindent elmagyarázni.

Az ünnepet pedig szerintem - közhely, de - az embereknek magukban kellene megélniük. Nem a plazmatévé, nem a háváji nyaralás és egyebek miatt szép az élet. Az élet önmagáért, az alkotásért, a feladatért szép. Nincs gond ezekkel sem. Úgy vélem azonban, hogyha egy ünnep "mélyebb tartalmát" vagyis a szeretetet (?) csak tévével lehet előhívni és egyéb esetben csalódásról beszélhetünk, az már gyanús. Illetőleg aggódom azokért, akik mondjuk pusztán az anyagiak mentén élik meg valaminek a jelentőségét, hiszen mi történik velük akkor, milyen zavarodás léphet föl abban az esetben, ha anyagi korlátok réme fenyegeti őket? Megszűnik a karácsony, megszűnik a születésnap, megszűnik minden, ami addig "ünnep" volt? Ünnepet teremthetünk a hétköznapokon is anyagiaktól függetlenül bármikor.

A baj mindössze azt, hogy ezt nagyon kevesen hiszik el, s mindössze annyit szeretnék, hogy ne tűnjön lehetetlennek egy panellakás 5. emeletén június 13-án, kedden megélni az ünnepet. TV nélkül, ékszerek nélkül, különösebb világi javak nélkül.

tsabeeka · http://blog.tsabeeka.hu 2009.12.29. 13:50:21

@weekthor: én sem azt írtam ám, hogy jó dolog, ha valakiből csak tévével lehet előhívni a boldogságot/szeretet érzését, viszont ha jó, ha nem (ha)jó, ez akkor is egy létező helyzet sok esetben. és mint ilyen, nem feltétlen arra kell elsősorban törekedni, hogy megítéljük, hanem kezdeni kell vele valamit. nyilvánvaló, hogy nem mindenkit lehet "átnevelni" és nem is kell. nem arra célzok, hogy aki bejelenti, hogy csak akkor érzi a szeretetem, ha plazmatévét veszek neki, akkor innentől mindegyiknek veszek, de igenis van olyan, akiről tudom, hogy átérzi a materiális ajándék nagysága révén is a dolgot. és adott esetben én szeretnék neki örömöt okozni - ilyen szinten is, mert tudom, hogy neki ez is fontos. ettől még számomra nem lesz az, viszont ő igen, így bizonyos értelemben a vágyai is.

szóval csak arra akartam rávilágítani, hogy szerintem ez nem olyan egyszerű, ahogyan ez a legtöbb karácsonyi publicisztikában meg van határozva, miszerint csak szeretetet kell adjunk, 'oszt jó napot. elméletileg igen, erről van szó, de nem tehetjük meg, hogy elméleti szinten élünk, mert akkor gyakorlatilag halottak vagyunk.

amit arról írtál, hogy valaki erején felül akar mindent megvenni (hitelekkel főként), arra meg mit mondjak? :) nem hiszem, hogy aki ilyen, azt egyáltalán megérintené ez a téma - hiszen akkor nem lenne ilyen :)
süti beállítások módosítása