Van ez a zenekar. Nem mellékesen igen színes egy zenekar. Felfedezhetsz benne elektronikát, meg ska-t, meg népzenét, csöppnyi szentimentalizmust és egyéb zenei kalandokat. Magashegyi Undergroundnak hívják. Éppen megújulásának időszakát éli, mostanában főleg a Szívtakarítás című (múlt héten vizuálisan is debütált) dal formájában. Az egykori Kaukázus tagjaiból álló csapat végre elegendő energiához jutott, hogy első albumát végső formájába öntse. Ezen apropóból beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Fodor Máriusszal a gyerekkori jó érzésekről, egzisztenciális aggodalmakról, múltról és a Magashegyi előtt álló kihívásokról.

"Nem kellett különösebben aggódni"

A stúdióból  érkeztél az interjúra. Miben mesterkedtek pontosan?

Az a Magashegyi Underground-lemez készül, amivel már körülbelül három éve adósok vagyunk. Annak idején a Kaukázus miatt álltunk le, mert körülményes volt egyszerre két zenekarra figyelni. Ám a Kaukázus befagyasztása után, januárban újra elkezdtünk foglalkozni a projekttel.

Hogy érted azt, hogy adósok vagytok?

Régóta bánt, hogy nem jutott idő a Magashegyi Undergroundra. Az egykori felállás szerint a Kaukázus Janó és Gábor csapata volt, a Magashegyi pedig az enyém. Míg a Kaukázus szinte folyamatosan előállt egész nagylemeznyi anyagokkal, addig a Magashegyi csak egy-egy dalt tudott felmutatni. Komoly hiányérzetet jelentett ez nekem.

Nem kezdtél el esetleg aggódni, hogy végleg véget érhet ez a zenekar?

Nem is gondolhattam erre, főleg azért, mert a Magashegyi eddig nem igazán létezett klasszikus, koncertező zenekarként. Nem volt annyira kézzelfogható. Évekkel ezelőtt kijött ugyan a Szeplős váll, majd az Anglia című dal, s mind a kettő rádióslágerré is vált, ám ehhez mindössze 3-4 számot tudtunk hozzátenni és körülbelül ennyi volt az egész programunk. Egy Magashegyi koncert nagyjából úgy nézett ki, hogy leadtunk néhány dalt, utána jött egy Kaukázus-blokk. Szóval akkoriban nem tűnt még olyan komolynak a dolog, hogy különösebben aggódni kelljen érte.

A Kaukázus és a Magashegyi Underground szinte ugyanazokból a tagokból állt. Egy ilyen skizofrén helyzetben amúgy is elég nehéz lehetett volna saját identitást kialakítani.

Abszolút. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy mit szeretnék a Magashegyi Undergrounddal, nem voltak nagy terveim. Természetesen egy nagylemezt szerettem volna letenni az asztalra, ám a koncertezésre már nem vágytam – éppen a Kaukázusban tapasztaltak miatt.

Mire gondolsz?

Aki egy kicsit is belelát abba, hogy mennyi melóval jár ez az egész, az tudja, hogy miről beszélek. A koncertekhez kell egy szervező, road, hangosító, sofőr, aztán nem árt próbálni, hogy összerakd a koncertet. Ha végül ott állsz a színpadon, akkor pedig azért aggódsz, mert csak 10-en jöttek el a bulira, miközben valahogy a gázsihoz is hozzá kellene jutni. Szóval olyan sok szívás van egy ilyen zenekarral, ami sokszor egyáltalán nem hiányzik.

"Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt"

Kanyarodjuk egy kicsit vissza a beszélgetés elejére: ezekben a hetekben áll össze az első nagylemez…

Igen, úgy tűnik, hogy végre teljesül a nagy álom. Április végére szeretnénk elkészülni vele, még a fesztiválszezon előtt. Most már van egy 15 dalból álló komplett műsorunk, ezt szeretnénk rögzíteni. Egyelőre azonban még nehézséget jelent például az, hogy ami a koncerten jól szól, az nem biztos, hogy működni fog a lemezen is. Néhány számot át kell hangszerelni, át kell építeni. Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt, ami egyáltalán nem olyan egyszerű feladat.

Számomra eddig behatárolhatatlannak tűnt a Magashegyi Underground: Kardossal indultatok, majd érkezett Bocskor Bíborka, aki hozott egyfajta népies hangzásvilágot, te pedig megfűszerezted némi elektronikával. Így, hogy az összes energiátokat ebbe az egy zenekarba tudjátok fektetni, látszik valamiféle irány?

Vita tárgyát képezi, hogy milyen úton is induljunk el. Szeretnék zenei egységet látni az albumon, de nagyon úgy tűnik, hogy nem ez a lemez lesz az, amelyiknél ez összejön. Túl sok helyről jönnek a zenekar tagjai, túlságosan is különböző zenei múlttal. Megpróbáljuk összegyúrni a különféle zenei világokat, de elég nehéz. Ez egyébként könnyen megkeverheti a hallgatót, hiszen nem biztos, hogy el fogja tudni dönteni, mit is hall pontosan. Elképzelhető az is, hogy valakinek bejön majd ez a fajta sokszínűség, ám úgy vélem, hogy a következő albumnak már illene elindulnia egy komolyabb úton.

Alapvetően demokratikus légkörben

Tokkal-vonóval együtt 10 fős a zenekar. Korábban említetted, hogy a Magashegyi Underground egyik előnye az abszolút demokrácia. Mára mintha kicsit szkeptikusabbá váltál volna…

Valóban kétélű  a dolog. Egyfelől baromi jó az, hogy mindenki hozza a saját ötletét, mindenki szeretné beletenni magát a dalokba. Ám a stúdióban aztán az asztalra kell csapni és megmondani, hogy mit akarsz. Nehéz egy alapvetően demokratikus légkörben irányító szerepet betölteni.

Tulajdonképpen producerként működsz?

Egyáltalán nem. A producerkedésről inkább Tövisházi Ambrus jut eszembe. Ő sokkal jobban kézben tartja a dolgokat. Nálunk nincs, aki ennyire markánsan meghatározná a zenekart. Ez nem feltétlenül baj, ám kétségtelenül ez a rögösebb út.

Tövisháziról jut eszembe! Egy másik ex-Amorf Ördög is jócskán közétek keveredett, mégpedig Tariska Szabi. Ő mennyire épült be a zenekarba?

Személyében egy nagyon jó szövegírót találtunk. Igaz, hogy még ki kell alakulnia a közös munkamódszernek, meg kell tanulnunk azt, hogyan tudunk együtt dolgozni. Nagyon szeretném, ha beszállna a Magashegyibe, érdekes figurának tartom. Volt is szó arról korábban, hogy majd fellép velünk, ám egyelőre az az érzésem, mintha egy picit még ódzkodna ettől. Remélem, hogy a fesztiválszezonban már elkísér bennünket.

"Előrehoztuk a gyerekkort"

Egyszeri kaland volt a komolyabb hangvételű  akusztikus koncert a Petőfi Rádió Akusztik című műsorában, vagy esetleg számíthatunk még hasonlóra?

A közeljövőben Budapesten, az Eklektikában lesz egy kifejezetten akusztikus koncertünk, ami sokkal ütősebb lesz annál, mint ami az MR2-n szólt. Arra is nagyon rákészültünk, de aztán amikor utólag visszahallgattuk, rá kellett jönnünk, hogy sok minden nem úgy működik, ahogy mi azt először elképzeltük. Sokat tanultunk abból a koncertből, így már egy erősebb produkciót állítottunk össze. A már említett fellépés lesz egyébként a főpróbája a májusi koncertünknek, amelyet szűk közönség előtt tartunk a Keleti Blokkban. A tervek szerint ezt már rögzíteni is fogjuk és a szeptemberben fizikailag is megjelenő nagylemez DVD melléklete lesz.

Végül csak felbukkant mögöttetek egy kiadó is?

Sokat gondolkoztunk azon, hogy kell-e egyáltalán. Végül úgy döntöttünk, hogy megoldjuk magunk a lemezkiadást. Emellett természetesen megmarad az internetes csatorna is. A mostani nagylemez biztos, hogy elérhető lesz a honlapunkon. A számtalan extra – így a már említett DVD-melléklet is – azonban majd csak a lemezhez jár.

A Petőfi műsorában elhangzott egy Cseh Tamás-féle Cimbora is tőletek. Miért pont ezt választottátok feldolgozásként?

Az életérzés miatt, amit jelent számunkra. Egy akkori barátnőm javasolta, hogy figyeljünk oda erre a dalra, mert nagyon jó. Egyik este aztán, amikor betettük, hogy meghallgassuk és fölcsendült, nyomban rengeteg érzést hozott vissza a gyermekkoromból. Nagyon sok élmény átrohant akkor rajtam. Jó érzés volt. Nem hiszem, hogy sikerült jól előadnunk a Petőfiben, de az biztos, hogy legalább előhoztuk a gyermekkort.

Nosztalgia?

Egyáltalán nem. Csupán jó érzések.

"Beindul a dolog"

Az elmúlt két  évtized jó néhány komoly változást hozott, amely végül nyitottabb körülményeket teremtett a könnyűzene számára is. Hogy érzed, befogadóbb lett ezáltal a közönség? Vajon könnyebb ma lavírozniuk a zenészeknek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt?

Nemrég elmélyedtem abban az időben, megnéztem például néhány felvételt akkori fesztiválokról. Szerintem sokkal egyszerűbb volt érvényesülni, egyebek mellett azért, mert nem volt ennyi zenekar a piacon, ráadásul sokkal erősebb volt az emberekben a valahová tartozás, a lázadás vágya. A zene és a koncertek pedig segítettek ebben. Mondjuk az EDDA több tízezer ember előtt zenélt egy egyszerű vidéki fesztiválon, ma már talán csak a legnagyobbak tudnak ilyet és egyre nehezebb elérni erre a szintre – a bővülő választék és a zene könnyebb elérése is közrejátszik ebben. Ma legtöbben csak a saját kis közegükben tudnak próbálkozni.

Ilyen körülmények között a Magashegyi Undergroundot mennyire tudod komolyan venni. Arra gondolok, hogy egyáltalán meg lehet-e élni belőle? Van még egyáltalán polgári foglalkozásod?

Másfél évvel ezelőtt, még a Kaukázus alatt kiderült, hogy egy zenekarral szinte lehetetlen civil életet élni. Rengeteg koncert van, ami sok kapcsolt tevékenységgel jár: stúdióba kell járni, televízióba elmenni, fotózáson részt venni, interjúkat adni. Ráadásul elég későn is keveredik haza az ember, nem ritkán vidékről. Igaz, hogy manapság nem lehet annyit keresni a zenével, mint mondjuk egy polgári állással, de ha valaki tényleg ezt szeretné csinálni, akkor nem gondolkozik rajta túl sokat. Mi pedig egy kicsit még nehezebb helyzetben vagyunk azáltal, hogy a Magashegyi nincs még bejáratva. Párszor még körbe kell járnunk az országot, addig még egy kicsit bajban leszünk. Összehúztuk a nadrágszíjat, de nyáron reméljük, hogy beindul a dolog.

Mi van, ha mégsem?

Soha nem féltem ettől, eddig mindig megoldottam valahogy a problémákat. Persze, lehet az emberben félelem, ha kihegyezzük az egész kérdést a megélhetésre, aggódhatuk azon, hogy biztos eljönnek-e elegen a koncertre -, ám akiknek az álmuk az, hogy ezzel foglalkozzanak, kis túlzással erre születtek, azok nem gondolkodnak sokat erről. Valahogy úgyis megoldjuk...

A saját projekteddel, az FMO-val mi a helyzet?

Kényes kérdés ez nálam. Minden évben megígérem, hogy majd ősszel. Eddig három ősszel nem történt semmi…

Egyébként ez a fajta zene lenne az, ami igazán közel áll hozzád?

Abszolút. Úgy néz ki, hogy Toldi Mikivel, a Magashegyi és Kaukázus dobosával csináljuk meg a projektet. Kiderült ugyanis, hogy ő egy baromi jó zeneszerző is egyben, ráadásul zeneileg hasonlóan gondolkozunk. Ha minden igaz, májusban már a rádiókhoz kerülhet az egyik szerzeményünk. Csak sajnos nagyon kevés időnk van rá. Életem nagy csalódása lenne, ha nem jönne össze semmi az FMO-val.