Avagy mit nem tanultam meg egy év alatt és 300.000,- Ft-ért az autósiskolában?

Például előzni. Rendesen tolatni. Parkolni.

Tavaly szereztem a jogsimat, több mint egy éves tanulóidő után. A Padlógázhoz jártam, a kresszel semmi gond nem is volt, de amikor autóba ültem… Az oktatóm egy kiszerződött, tehát egyéni vállalkozó volt, több autósiskola is foglalkoztatta, egy benzines fekete sedan astrával tanultam. Volna, ha hagyott volna. De nem hagyott, és ezért sajnálom szegény tanulóvezetőket, főleg itt, Bp.-n. Sosem mehettem magamtól, nem engedte, hogy egyedül döntsek, mindig mondta, hogy pl. „most váltsak sávot”, és akkor sávot váltottam. De mindennel ez volt. Mikor mehetek be a körforgalomba, mikor állok jó szögben a parkoláshoz, meddig forduljak, hogy jó legyen a szög…

Igenám, a szög! Emiatt külön dühös vagyok. A seggel parkolást úgy kellett volna megtanulnom, hogy „1.: megállok az elém szánt autó mellett. 2: elkezdem tekerni a kormányt úgy, hogy a két autó 45 fokos szöget zárjon be. 3: egyenesbe hozom a kereket és elindulok hátra, hogy közben a külső tükörben sasolom, hogy az én autóm külső sarka és a mögém szánt autó külső sarka egy vonalba álljon. 4: ha ez megvan, betekerem a kormányt és behozom az orrát.” Én tök elhiszem, hogy valaki meg tudja így tanulni, mondjuk egy műszaki informatikus, vagy építész, vagy gépész. De én??? Nő létemre, jogászként, hadd ne kelljen már tudnom, hogy mennyi az a 45 fok! És többször kértem is, hogy mondja el úgy, hogy értsem, mert így nem fogom fel – nem kínált alternatív megoldást. Pedig közel húsz éves tapasztalattal egy oktatónak többféle seggel beállási módot kellene tudnia, vagy legalább azt az egyet, amit aztán én megtanultam, hol máshol? Vidéken. Erre még visszatérek.

Tehát a Bp.-i tanulásommal az volt összességében a baj, hogy nem tanulás volt, hanem  utasítás végrehajtása. És persze, hogy beütött a krach, amikor aztán vizsgán meg nem szólt az oktató egy büdös mukkot sem! Hiszen addig a legkisebb mozzanatig irányított, majd a vizsgán meg menjek magam, ugye? Amikor eleve stresszhelyzet van, meg nem is tudok semmit, hiszen én csak csináltam, amit mondott, ha másképp cselekedtem „gyakorlás” közben, akkor jött a kiosztás, meg hogy „enyém az autó, én felelek érte, ne csináljon már hülyeségeket”… Ez így oké is, csakhogy így hogy fogom megtanulni???

Így jött a döntés, hogy három sikertelen vizsga után - az utolsó úgy kezdődött a vizsgabiztos részéről, hogy „Milyen doktor maga? -Jogász? -Hát a jogászok mind bűnözők…” – tehát borítékolható volt a bukás, ami meg is történt, mert úgy felkúrta az agyamat, hogy valami szart elcsesztem persze. De az volt még a fura, hogy a bukási rontásaimra kivétel nélkül az oktató figyelmeztette a vizsgabiztost. Persze ez már csak utólag esett le. Így mentem vidékre.

Érdekes, hogy ott tíz óra után átmentem. És az alatt a tíz óra alatt sokkal több mindent tanultam, mint Pesten a közel 80 órában. Pl. a fentebb írt parkolás: 1. első ajtóm az előttem lévő hátsó ajtajával legyen egy vonalban. 2: Csavarom befelé addig, amíg az én orrom belső sarka egy vonalban nem lesz az előttem álló külső sarkával. 3: nem megyek hátra, egyből a másik irány és lőn: már bent is vagyok. Ugye, hogy lehet így is???

Persze a gyakorlatban vannak még fehér foltok. Tegnap mentem a négyesen és akkor jöttem rá, hogy kevesebb ideig nem látok semmit, mikor összecsapnak a szembejövő kamionok – ha magasabbra kapcsolom az ablaktörlőt, még akkor, amikor nem mentünk el egymás mellett, és ugyanez akkor is, ha a belső sávban húzok el mellette.

Vagy pl. üresben és a fékkel szabályozva sokkal puhábban be tudok csorogni egy piros lámpához, vagy egy körforgalomhoz, mint sebességben hagyva, vagy betéve valahova, mert úgy nagyon köhög a motor. És ha közben elindulnak, én is le tudom reagálni egy kettessel, és már mehetünk is  – ezt sem a tanulóautóban tanultam.

De ilyen az is, amit még apám mondott, mikor velünk lakott: ha tolatok, akkor kormányközepe, és hátrafelé nézzek. Érdekesmód tegnap sikerült így nagyon szépen betolatnom egy helyre… Persze kisebb kilengések még előfordulnak, mint pl. ez (én vagyok a kispözsóval):

Előzni viszont még mindig nem tudok biztosan (khm: mi az a visszakettő padlógáz? Mert csak homályos értesüléseim vannak). De majd belejövök.

És azt kell mondanom, úgy érzem, tényleg nagyon sok mindent kell még tanulnom és gyakorolnom ahhoz, hogy igazán tudjak vezetni. Ha ezekre rájövök már hamarabb, akkor valószínűleg nem gazdagítja ennyi lóvé a Padlógáz számláját.

Úgy egyébként nem igazán értem a tanulóvezetés hasznát és lényegét. Mert én ezt abban láttam volna, hogy ott van mellettem az oktató, a rutinpályán úgyis megtanultam már az autókezelést, tehát a forgalomban csak annyiban kell ezt hasznosítani, hogy a forgalmi helyzeteket fel kell ismerni és reagálni rá. Tehát az oktató itt max. az útvonalat mondja, meg monnyuk befékez, ha elütném a gyalogost, de egyébként kvázi hagy kibontakozni. Mert így a vizsgán sem lehet gond. De úgy lehet (gond), ahogy nálam is lett, hogy megvolt a megoldás, nekem csak végre kellett hajtanom, azonban ebből nem tanultam semmit.

Jó utat mindenkinek – és persze nekem is.