A Budapest KáVé

A Budapest Kávéhoz nem kell semmi különleges. Legyen benne egy-két olyan dolog, amely sokat sejtető, kifejező, kicsit édes, kicsit keserű. Legyen olyan mint az élet. Ennek mintájára született egy mindenbe belekapó blog. Azzal foglalkozunk, ami velünk szembe jön, legyen az étterem, koncert, film, párkapcsolati probléma, romlott paradicsom, jó könyv, rossz parfüm, hangverseny, szex, szerelem, étel, ital és az élet nagy kérdései. A két főszereplő nem más mint két szerző - egy leány és egy ifjú, illetve egy ifjú és egy leány (tetszés szerint) -, akik fiatal értelmiségi párt játszanak a fővárosban. Egyikük jogász, másikuk újságíró. Világot váltanak, keseregnek, szerelmesek, bosszúsak, vidámak, vágyakoznak és elégedettek. És nagyon szeretik megélni az életet.

Ha te is így vagy ezzel és láttál valami érdekeset, oszd meg velünk és a többiekkel:

budapestkv (kukac) gmail (pont) com

Lájkolj bennünket Fészbúkon!

Ezt csipegjük twitteren

Kávé mellé ezt olvassuk mostanság

Éppen pörkölődött kávészemek

Csipegess a kávészemek közül!

2010 (1) 50 (1) 56 osok tere (1) 60as évek (2) 70es évek (1) a38 (1) a38 hajó (1) abortusz (1) afrika (1) áfsz (1) ajándék (1) ájk (2) ákos (2) aláírásgyűjtés (1) alföldi róbert (3) alfred molina (1) alkormánybíróság (1) alkotmánybíróság (1) állami foglalkoztatási szolgálat (1) államvizsga (1) állás (3) állásinterjú (3) álláskeresés (4) amnesty international (1) andrássy (1) andreas dresen (1) anglia (1) anyaság (2) an education (1) apa (1) aréna plaza (1) autósiskola (1) autóvezetés (1) avantgárd (1) a nyilatkozat (1) a park (2) baba (2) balázs béla stúdió (1) bank (1) bbs (1) békéscsaba (1) bélgáz (1) belváros (2) belvárosi fesztivál (1) beszámoló (1) beteg (1) billy idol (1) biorobot (1) bkv (1) bkv bérlet (1) bkv jegy (1) blaha lujza tér (2) bliccelés (1) blog.hu (1) blues (1) bogi (1) boglárka (1) bölcsi (1) boldogság (1) boldog békeidők (1) bolt (1) botho strauss (2) briós kávézó (1) búcsú (1) budapest (19) budapest kávé (1) büntetés (1) bürokrácia (2) café frei (1) cafe jubilee (1) capuccino (1) carey mulligan (1) cervantes (1) cézanne (1) charlotte cukrászda (1) cigányok (1) cirkó gejzír mozi (1) corvintető (1) család (1) családon belüli erőszak (2) csányi sándor (1) csernus imre (2) csészényi kávézó (1) csokoládé (1) cukrászda (1) deák bill gyula (2) diktatúra (1) don quijote de la mancha (1) dreher (1) droid (1) dulcinea (1) dunai tamás (1) egyenjogúság (1) egyetem (1) egy lányról (1) ekf (2) életmód (1) életműkiállítás (1) ellenőr (1) előzés (1) elszabadulás (1) elte (1) elte btk (1) emésztés (1) emlékmű (1) erdély (1) erdélyi tímea (1) értelmiség (1) erzsébet tér (2) étkezés (1) étterem (2) ewan mcgregor (1) expresszionizmus (1) ezotéria (1) facebook (1) fagyhalál (1) fart (1) fejős éva (1) feldmár andrás (1) felkészítő tanfolyam (1) felszolgálás (1) feminizmus (1) festék (1) fesztivál (4) fidesz (4) film (6) fing (1) fizetés (1) fogyasztó (1) fogyasztói társadalom (1) főkert (1) forradalom (1) forralt bor (1) forró csokoládé (1) fotó (1) főváros (1) frei tamás (1) fröccs (1) függetlenség napja (1) gasztronómia (1) gazdaság (1) géniusz az alkimista (1) george clooney (1) gödör klub (1) gonosz (1) grecsó krisztián (1) guinness (1) gyász (1) gyászjelentés (1) gyed (1) gyerek (3) gyerekpóráz (1) gyerekvállalás (1) gyermek (1) gyes (1) halál (1) halász pálma (1) havazás (1) házasság (1) házikolbász (1) hellókarácsony (2) hiba (1) hit (1) hitel (1) (1) hóesés (1) hülye (1) hülyeség (1) huszárik zoltán (1) ic (1) ice t (1) impresszionizmus (1) intercity (1) interjú (6) irodai (1) iwiw (1) janklovics péter (1) jazz (2) jeff bridges (1) jobbik (1) jog (1) jogász (3) jogosítvány (1) kádár jános (1) kampány (1) kamra (1) karácsony (2) karácsonyi vásár (1) katona józsef színház (2) kávéház (4) kávézó (4) kecskebűvölők (1) kenyérlángos (1) kertész erzsébet (1) kevin spacey (1) kézműves magyar ízek vására (1) kiállítás (1) kicsi ország (1) kilencedik mennyország (1) kiscsillag (1) kispál és a borz (1) kispolgár (1) kiss tibi (1) kóbor jános (1) kolléganő (1) kollégium (1) koncert (2) könyv (2) kormány (3) kortárs irodalom (1) körút (1) kossuth rádió (1) kovács kati (1) kovásznai györgy (1) kritika (17) kukorelly endre (1) kultúra (1) lájkolom (1) lajkolom (1) lakat (1) lamborghini kávé (1) lángos (1) lászló zsolt (3) latte (1) lekvár (1) lélekgyógyászat (1) lélektárs (1) lelki wellness (1) lex sláger (1) lipótváros (1) liszt ferenc (1) liszt remix (1) live aid (1) lovasi andrás (1) ludwig múzeum (2) lukács laci (1) lumú (1) lux elvira (1) madártej (1) madöfakö (1) magánnyogdíjpénztár (1) magánnyugdíj (1) magánnyugdíjpénztár (1) magashegyi underground (2) magyar film (1) magyar nemzeti galéria (1) magyar rádió (1) magyar retró (1) magyar televízió (1) málta (1) mama (1) manyup (1) marketing (1) máv (2) méz (1) mezítlábas fellebbezés (1) millenáris (1) minisztérium (1) mousse (1) mozi (3) mozifilm (1) mr (1) mtv (1) műanyag motor (1) műcsarnok (1) működési engedély (1) munkanélküliség (1) munkaügyi központ (1) musical (1) művészettörténet (2) művészlélek (1) művész kávéház (1) nádas péter (1) nagy mari (1) nane (1) nemes andrás (1) nemzeti együttműködés nyilatkozata (1) nemzeti együttműködés rendszere (1) nemzeti hírközlési hatóság (1) nemzeti színház (3) nem tudhatom (1) neofm (1) népi kezdeményezés (1) nevelés (2) névváltoztatás (1) new wave (1) new york i love you (1) nick hornby (1) (1) nők lapja (1) nők lapja cafe (1) nőnap (1) nouvelle vague (1) novák előd (1) nyál (1) nyár (1) nyilatkozat (1) nyitva tartás (1) nyugati tér (1) nyugdíj (1) oktatás (1) oktató (1) omega (1) önkormányzat (1) onyf (1) orbán viktor (2) orosz dénes (1) orrspray (1) országgyűlési választások (1) ötödik kerület (1) padlógáz (1) pálfalusi zsolt (1) panel (1) pápa város (1) párizs (1) párkapcsolat (3) parkolás (1) pasi (1) pécs (2) pécsi tudományegyetem (1) performansz (1) peter sarsgaard (1) petijegy (1) petőfi rádió (1) pluto zenekar (1) poligamy (1) pörzse sándor (1) postpunk (1) pótdíj (1) pótjegy (1) pötty (1) pöttyek (1) pozsonyi út (1) premier (1) prodigy (2) pszichológia (2) pte (1) puhapöcs (1) puncs (1) quimby (1) rábai balázs (1) rácz zsuzsa (1) radnóti miklós (1) radó denise (1) red bull (1) regény (1) reggeli (1) reklám (1) rendszerváltás (1) retró (2) retro (1) retrospektív (1) rockwell klub (1) rocky (1) rogán antal (1) rózsaszín sajt (2) sanzon (1) schell judit (1) schiling árpád (1) sláger rádió (1) soma (2) soma mamagésa (2) soproni reklám (1) soproni sör (1) sör (1) stabilitás pénztárszövetség (1) stohl andrás (2) street art (1) sütemény (1) süveges gergő (1) szabadegyetem (1) szakvizsga (1) szalai annamária (1) szellentés (1) szerelem (3) szerelmesek fája (2) szeretlek new york (1) szex (1) szexuálpszichológia (1) sziget (1) sziget fesztivál (2) színdarab (1) színház (5) szirénének (1) szobor (1) szolgálati közlemény (1) szolnok (1) szolnoki szigligeti színház (1) szonya professzor (1) szülés (2) születés (1) szülők (2) tankcsapda (2) tanulás (1) tanulóvezető (1) táplálkozás (1) tarr béla (1) táskarádió eszpresszó (1) teáor (1) tél (2) tenki réka (1) terápia (1) teréz körút (1) terhesség (1) tersánszky józsi jenő (1) the qualitons (1) the rocket science (1) tilos rádió (1) tompos kátya (1) tordas (1) tóth barnabás (2) turkáló (1) twitter (1) ügyintézés (1) ügyvéd (2) ügyvédi iroda (1) ügyvédjelölt (1) újszülött (1) underground (1) uránia (2) út (1) uzsonna (1) választási műsor (1) választások (1) válság (4) vandálok (1) vásárlás (1) vass virág (1) vasút (1) villamos (1) vizsga (1) voks10 (1) volt (5) volt fesztivál (4) vörösmarty tér (1) wahorn andrás (1) zene (1) zsámbéki gábor (1) софья васильевна ковалевская (1) Címkefelhő

Szétkenik az arcodon a szart – és te megköszönöd

2010.11.09. 11:32 mezítlábasfellebbezés

Tegnap megnéztük a Cigányok című Tersánszky-Grecsó darabot a Katona József Színházban. 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigány család egy kis faluban. A család megjelenített minden tulajdonságot, amelyre a sztereotípiák épülnek: a prímás családfő kissé iszákos, mulatós, duhaj ember, a felesége lamentálós cigányasszony, minden eszközzel fenntartja annak látszatát, hogy nem ő az úr a házban (pedig de), édeslányuk a világ közepének legszebbike, akit hozzáadnak egy szintén prímáshoz… És boldogan élnek, amíg…

…a család házára molotov-koktélt nem dobnak, menekülés közben pedig hátba nem lövik a családfőt. És az idilli világból máris putri lesz, a díszes cigányruhákból szakadt rongyok, a csillivilliből mocsok. Mit is látunk (veszünk észre) valójában?

A magyar hatóságok eljárási szabályaik szerint – és magyarságukból kifolyólag – az „ügy” minél kevesebb papírmunkával járó, minél hamarabbi lezárására törekednek. Egyedül a nyomozást irányító megyei rendőr az, akinek talán (ám ez nem derül ki) gyúl némi világosság a fejében és talán valóban a végére akarna járni az ügynek. A „segítségére” lévő rendőrök, tűzoltó, és orvos viszont nem vágynak másra, mint a félbeszakadt fürdőjük befejezésére, vagy, hogy hazamenjenek, egyenek egy meleg levest és megbasszák az asszonyt. A bonyodalom a holttest megszerzése körül bontakozik ki: a cigányok nem adják, mert hagyományaik szerint a test megbolygatása (boncolása) megakadályozza a másvilágra jutást. A hatóságoknak viszont kell, mert bizonyíték, mely alapján az emberölés bűntettének felderítésében fontos információkhoz juthatnak. Mindkét érv kellően alátámasztott, ugye? 

A nyomozás során tehát e legfontosabb szál mellett egyéb információkhoz is juthatunk. A hatóságiak mindenki-fölött-állónak hiszik magukat, amit aztán a pultoslánytól meg is kapnak: „Ezen a környéken a diplomások nagyobb bunkók, mint a cigányok.” – Ennél a pontnál azért elgondolkodtam azon, hogy a közönség soraiban ülők fülébe eljutott-e ez a mondat, és ha eljutott, elgondolkodtak-e rajta… Szintúgy elgondolkodtak-e azon, amikor a kissebbségijogvédő, eliteskedő, úri-liberális újságírónő felbukkan, sztorit akar, de a körülményeket és az embereket megérteni már nem:

„-Hol lakik?

-Budán.

-És ott… Budán… vannak cigányok?” 

A megyei nyomozó a kisebbségi parlamenti képviselő segítségét veszi igénybe, bízva abban, hogy ő cigányként hatni tud az áldozat családjára. Közben sorban hallgatja ki a családtagokat, a lányt, a nevelt fiút, a vejt. A kihallgatások párbeszédei azonban nem párbeszédek. Elhangzik kérdés, rá válasz, állítás-állítással szemben, látszólag beszélgetnek, nem vágnak egymás szavába… De mégsem találkozik a két fonál, a másikhoz nem jutnak el a szavak. Gyakorlatilag, egymásba fűzött monológokat hallunk az egyik oldalon a törvénykezésről, az alkalmazkodási kötelezettségről, a szabályok betartásáról – a másik oldalon pedig a szokások hatalmáról, a hagyományokról, és mindezek összeegyeztethetlenségéről a többségi társadalommal. 

A hatóság végül győz, és erőszakot tesz a holttesten, melyet az így már hite szerint véglegesen egyedül maradt cigányasszony siránkozása, és perceken át szórt átkozódása zár. Függöny. 

Szemkerekítő, áll-leejtő, néhol torokszorító, majd a végletességig kitoltan (ám a határokat át nem lépve) dokumentaristává válik a darab. Nem mond ki semmit, nem ad válaszokat, nem tesz fel kérdéseket.

Rajtam múlik, a közönség egy Budán lakó diplomás tagján, rajtam múlik, hogy mit szűrök le belőle, mit teszek magamévá. Én vagyok az, aki befogadja a darabot, nekem kell lehámoznom a látottak vázát és a magam nyelvére lefordítani az így megtalált üzenetet – ehhez semmilyen segítséget nem kapok. Még azt sem, hogy kiderítsem, van-e üzenet egyáltalán. És ezért zseniális a Cigányok.

Számomra természetesen van, emiatt is voltam rá kíváncsi. Nekem nem csak annyiból állt a tegnapi előadás, hogy hahaha, tényleg milyen viccesek a helyzet-, és jellemkomikumból eredő Tersánszky-poénok, és mennyire alámerülnek a személyiség és a társadalom legsötétebb mélyére a Grecsó Krisztián-féle továbbgondolás fekete viccei. Mert, ahogy haladtunk a cselekmény vége felé, egyre kevésbé nevettem. Na nem azért, mert a poénok nem ültek volna, hanem, mert elkezdtem szégyellni magam azért, amiért mi magyarok tényleg ilyenek vagyunk. És a magyarokat most állampolgársági egységként, nem nemzetiségként mondom. Itt vagyunk ezen a rántotthús-alakú és -szagú földdarabon, és folyamatosan a saját dolgunkat nehezítjük egymással szemben, nem tudunk kilépni a saját árnyékunk mögül, nem látunk tovább az orrunknál (és saját zsebünknél).

Gyanítom, hogy a közönség sorait alkotó emberek másként gondolják. Talán sehogy. Talán csak hazamennek, megeszik a levest, és megbasszák az asszonyt.

szerintünk: (5/5)
szerintetek: (0/5)

2 komment

Címkék: kritika színház cigányok grecsó krisztián katona józsef színház tersánszky józsi jenő

A bejegyzés trackback címe:

https://budapestkave.blog.hu/api/trackback/id/tr312435668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tanúsító · http://enta.blog.hu 2010.11.12. 20:31:58

Sajnos, a darabot csak hírből ismerem, de a bejegyzés nagyon szimpatikus, örülök, hogy olvashattam!

mezítlábasfellebbezés 2010.11.12. 23:12:22

@Tanúsító: Nem lőttem ám el minden eseményt, úgyhogy ha felkeltette az érdeklődésed, mindenképp ajánlom, hogy megnézd :) Hatásos.