Ezúttal Pécsett ért utol a néhol édeskésnek, néhol inkább kesernyésnek tűnő nosztalgia. Hja... Pécs. Sőt, Pécs! Te jó ég mennyi időt eltöltöttem abban a városban télen-nyáron, bormámoros éjszakákon és tompa délelőttökön át.
Miért fontos számomra Pécs? Életem első olyan meghatározó helyszíne volt, amely szülővárosom határain kívül feküdt, s rendszeres távollétet igényelt. A szabadság csalfa szele, a gazdag, s inspiráló egyedüllét, a zavartalan gondolatok először ott, illetőleg az odavezető úton értek utol.
Emlékszem, amikor az egyetem falait tapogattam, magamba szívtam a jó öreg falak illatát, magamhoz öleltem a Tudományegyetemet. Emlékszem, amikor az azóta már barátommá szelídült úriemberrel reménytelenül hajkurásztuk a nőket. Bevetettünk mindent: szalvétára vetett üzenetet, zavart pillantásokat, esélytelen tánclépéseket.
Aztán persze a felejthetetlen kávék és nyomott pillanatok a Széchenyi téren, elveszett éjszakák a kollégiumban, közös kesergések a Király utcában.
Számomra akkoriban volt születőben az az időszak, amikor az ember rájön arra, hogy halhatatlan, s nincs akadály. S mintegy keretbe foglalva az ott eltöltött órákat: ott értettem meg igazán, hogy mégsem vagyok halhatatlan.
Rengeteg gondolat és érzés az, amely kíméletlenül ahhoz a városhoz láncol. Mindről beszámolni teljesen elveszett szándék. Ám, mivel nemrég arra jártam, s fényképezőgépet is szorongattam ujjaim között, hát megosztanék veletek néhány röpke, s múló pillanatot Pécsről. Úgy, ahogy én látom.
"Lányok, fiúk vegyes,"
"Nyár volt, túl meleg,"
"Szeretni kell ezt,"
"Akik élnek, azok délnek mennek"
"Csinálj csodát, én meg elhiszem"
"Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad"
"Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem"
"Lehet, hogy jó lett volna talán"
"És most már elég, hogyha szól egy szomorú szám"
"A végén meg kell-e halnotok? Nálunk tömve vannak..."
"...a templomok! Rendes a ház."
"Nem kezdtünk nagyon bele"
"Semmibe, jössz úgyis te"
"És minek is bármit is"
"E kis időre"
"Elaluvás felébredés kertben ülés növénynövés"
"Hátradõlés napnyugovás fényben ülés hunyorítás"
Köszönjük, hogy egészen eddig elnézelődtetek. Ha tetszett a képsorozat, felhívnánk ám a figyelmet arra, hogy még egyáltalán nem ért véget! Hohó! Dehogy is! Folytatódik itt, ahol aztán nyugodtan lehet hozzánk csatlakozni is. Csak bátran...
