Ügyvédjelöltnek, tehát diplomával, több év tapasztalattal, minimálbérért. Semmi plusz, még zsebbe sem. Az elején. Aztán majd beszélünk a többiről. Mindezt a Falk Miksa utca egy impozáns, 5. emeleti ügyvédi irodájában...

Nem, én is azt hittem, hogy ez biztos csak a szokásos "minimálbérre jelentünk be, aztán ennyit fogsz kapni"-szöveg. De nem, tényleg: az állásinterjúmon valóban ennyit kínáltak. Akkor fordultam le majdnem a székről, amikor a következő ajánlat arról szólt, hogy legyek munkanélküli, arra kapok segélyt, menjek el dolgozni oda papír nélkül, így több folyik zsebbe, majd 3 hónap elteltével az addigra már utánam is járó munkanélküli-foglalkoztatást elősegítendő támogatást veszik igénybe. Feltéve, hogy megfelelek. Tehát ha nem, akkor "maradok" munkanélküli. De egyékbént meg én is utánanézhetek, hogy milyen támogatásokat tudnék igényelni. Jelzem, semmilyet. Mert minek? Mire?

Mindezek után a "majd beszélünk róla" kitételt a pénz vonatkozásában úgy nem hittem el, ahogy volt. Persze, majd ezek után pont számíthatok jutalékra, vagy bámire... aham, én meg most jöttem le a falvédőről.

A tetőpont azonban az volt, amikor a csávó felvette a telefonját, hogy "bocsánat, ezt már föl kell vennem", majd a következő beszélgetés folyt le:

-szia, épp tárgyalok, gyorsan mondd!
-...
-ja, nem, el vagyok havazva, tuti nem tudok menni a mai focira.
-...
-oké, szia!

And I said: WTF???

Ennyire komolynak látszani akaró, de mégis ilyen fullkomolytalan állásinterjún esküszöm nem voltam még, mióta lediplomáztam. Ezt a taktikát fogom bevetni legközelebb (innen, gab engedélyével - ezúton is köszönöm neki)