Különösen kedves kávézókat ajánlgattak valamelyik portál valamelyik cikkében valamikor mostanság. Volt közöttük mindenféle, ám csak az egyikről fogalmazódott meg olyan vélemény, amely aztán elültette a bogarat a fülemben. Nem is olyan régen úgy alakult, hogy a BéPéKáVé szerkesztősége a kiszemelt helyiségbe szervezte az egyik kiemelten fontos találkozóját. Majd pedig visszatértünk oda ozsonnázni. Aztán megint. Végül végleg beleszerelmesedtünk. Beleharaptunk a Briós Kávézóba.
A Jászai Mari teret nagyon kedvelem. Kicsit kopottas, de gyönyörű épületek vannak arrafelé, itt kapaszkodik a Margit híd, szinte még hallani, ahogy morog a Duna, s mindkét oldalt zöld terek vannak. Innét lehet bekanyarodni a nyílt térhez képest kissé árnyékolt Pozsonyi útra, amely főként nyáron lehet vonzó, ám számomra még így télen, morcosan is hívogató. A Pozsonyi út az én szememben különösen kedves környéknek számít városkánk pösti oldalán. Hatalmas, terebélyes lombozattal megáldott fák mindkét oldalon, kávézók, éttermek tömörülnek egymás hegyén hátán, pofás kis házikók, mosoda, zöldséges, ja és hát természetesen maga a Szent István park. Igaz, hogy a báj valahol az Ipoly utca környékén belefullad a rendőrség épületébe, a paneltengerbe, valamint a számomra kissé taszajtó református templomba, de addig olyasféle érzés ragadhatja magával az embert, mintha léteznének még azok a környékek, ahol az állandóan felemlegetett „egykorvolt hangulat” még ma is él. Nyilvánvaló, hogy a 15-ös villamos idejére még emlékezők halvány fanyalgása beárnyékolhatja az általam elmondottakat, de a jelenben mindenképpen az egyik legpofásabb pesti utcáról beszélhetünk. Gazdagítják még azt a személyes, dédelgetett emlékeim is, felejthetetlen interjúk, merengések ésatöbbi ésatöbbi. Nem szeretném, hogy ellepjen benneteket ez a negédes máz.
No, hát az említett (Jászai Mari tér és Ipoly utca közötti) szakasz közepe tájékán található a Briós Kávézó. Feltűnő? Nem, egyáltalán nem az. Behúzódik egy biokávézó árnyékába, ráadásul különösen nehéz kiszúrni annak fényében, hogy néhány méterrel odébb a Masculin férfi kozmetikai szalon és egy szolárium hivalkodása vakítja el az embert. Nyáron mondjuk segítségünkre lehet a terasz.
A Briós bámulatosan, a szó legpozitívabb értelmében egyszerű. Lent egy pult (a sütis) és néhány asztal, fent, a galérián szintén néhány asztal és egy játszóház. Semmi hivalkodó dekoráció, szépen kivilágított, fényes helyiség. Ami kifejezetten tetszett, hogy bár hiányoznak a kávézókban kedvelt kuckó-szerű boxok, mégsem érezzük azt, hogy a másik asztaltársaság szájába lennénk tolva, mint például egy menzán. Szerintem kellően maradt intim és egyben közösségi a távolság. Ha a csak úgy szemre lőtték be, akkor pont beletaláltak. Hangulati elemet nem sokat rejtettek el, ám az a kevés is, ami van, illetve a színek adnak annyit, amennyi segítségünkre lehet abban, hogy ne érezzük magunkat egy szokásos minimál dizájnnal megáldott helyen.
Kiemelném a játszóházat, amely a hely hangulatáért legfőképpen felelős „interaktív berendezési tárgy” szerepét tölti be a szememben. Akárhányszor jártunk arra, mindig akadt ott néhány gyermek, akik aztán a lehető leghatározottabban elmélyültek a játék komoly intézményében. Van ott mindenféle cucc: mesekönyv, kisvonat, kisautó, baba, társasjáték és egyéb hacacáré. Nagyon fontos, hogy aki nem szereti a gyerekzsivajt, amely csipogással, gagyogással, hangoskodással, rohangálással és egyebekkel jár és inkább valami végtelenül nyugodtra vágyna, az jól válassza ki azt az időpontot, amikor betér a Birósba, vagy mondjuk egyenesen válasszon inkább másik helyet. Azok azonban, akik élvezik a családias nyüzsgést, ne habozzanak. Ráadásul úgy oldották meg, hogy a „fölnőtt” kávézó rész és a játszóház szépen elkülönül egymástól. Mindössze egy falba vájt „ablakon” tekinthetünk át a gyermeki birodalomba. Szerintem remek ötlet.
Miután letettük a fenekünket nekieshetünk az étlapnak. Valószínűleg teljesen mindegy, hogy a menü melyik oldalát lőjük be felfedezési szándékkal, mindenhol találhatunk valami elbűvölőt. Mi mondjuk vaníliás-citromos vajas croissant és juharszirupos pekándiós csavartat költöttünk el egy-egy isteni tejszínhabbal megbolondított kakaóval – narancs illetőleg amaretto ízesítéssel. Míg egy másik alkalommal füstöltlazaccal és krémsajttal bőven ellátott bagelt fogyasztottunk, amelyhez egy kis balzsamecettel meglöttyintett salátát kaptunk. Nehéz úgy beszélni ezekről a finomságokról, hogy ne valami cukormázban túlitatott borzalmasan tömény jelzőcsokrot hintsünk el. A péksütemények kellemesen puhák, kívül persze ropogósak. A croissant tölteléke bőséges, próbáljuk meg elfelejteni a Seven Days-féle bűnt. Egyáltalán nem ilyesmiről van szó. Mindkét íz úgy és annyit tölt el a szánkban, amennyit szükséges. Elegánsan. Elmondják kik ők és honnan jöttek. Mit gondolnak a világról. De mindezt röviden, tömören és frappánsan. Mondhatnám, expeditíven!
Más alkalommal azonban csak egy kávéra ugrottunk be. Kellemes meglepetés, hogy a Lamborghini család kávéival találkozhatunk a Briósban is. Finom és lágy íz, exkluzivitás és hasonló szavak jutnak eszembe. Csuda dolog tud lenni a kávé! Bár az is igaz, hogy abból a szempontból kocakávésnak számítok, hogy a fekete italtól függetlenül is elindul a reggelem. Inkább csak kávézókban fogyasztom. Szóval nem vagyok az a fajta megszállott, aki hosszú percekig gyönyörködik a felkelő nap fényében, s közben a kávé illatával kényezteti magát. Én inkább az a fajta sznob vagyok, aki egy kávézóban hosszan kortyolgatja kávéját, a csészét szinte le sem téve kezéből, így gondolva azt, hogy majd így valami olyan történhet, ami egyébként nem. Szóval ez sem jobb, de talán túlságosan el is kanyarodtam.
Lamborghini kávék vannak tehát, ami egy zseniális választás! Mi speciel affogato-val varázsolódtunk el, amely azt jelenti, hogy a kávénkba még egy gombóc vaníliafagylaltot is pöttyintenek. Totális elpusztulás, tudathasadás!
Azt hiszem, hogy nagyjából mindent el is mondtam a Briósról. Oh, pardon! Valamit majd elfelejtettem, pedig a vendéglátás egyik leglényegesebb eleméről van szó. A kiszolgálás! Barátságos és kedves. Mosolygós és családias. Közvetlen és hatékony. Sorolhatnám még. Csípem őket, na! Pont olyanok, amilyeneknek elképzeléseim szerint lenniük kellene. Ha kell összekacsintanak veled, ha kell barátkoznak, ha kell távolságtartanak, ellenben mindig udvariasak. Jó érzés borravalót hagyni!
A Briós tehát? Egy mesés kávézó. Visszafogott, de csak azért, hogy a részletekre is felfigyelhessünk, ne vesszenek el az apró értékek a nagy kavalkádban. Barátságos és családias. Ez utóbbit a szó legszorosabb értelmében is nyugodtan elraktározhatjuk. Családok számára kifejezetten ajánlott, hiszen én még nem találkoztam olyan hellyel, amely ennyire központi elemként tekintene rájuk. Itt nem kell attól félni, hogy mogorván néznek rád, ha hangoskodik a gyermeked. Az ételek frissek és tökéletesek – legalábbis amelyekkel mi magunk találkozhattunk. A kakaó és a kávé nagyon jó. A tálalásuk is – a hangulatos bögre és a Lamborghini-tartozékok.
Ajánlani merem szinte mindenkinek, akiben pislákol valami fény, aki szereti a kedves hangulatot, akiben maradt még legalább egy aprócska, abból az igazán nehezen megőrizhető, feltétlenül nyitott, naiv gyermekből…
(képek: http://www.brioskavezo.hu)