Az úgy volt, hogy készült egy interjú a minap Kiss Tibivel, amely pedig baromi hosszú lett. Meg ráadásul egymásba sem nagyon passzoló világok kavarodtak a másfél órásra nyúlt világmegváltós beszélgetés során, úgyhogy a T. Olvasók kegyeinek vad hajhászása odáig vezetett, hogy két részre szakajtottam a cikket. Az egyik - hosszabbik - fele máshol, míg a másik - rövidebbik - fele itt kerül publikálásra. Ha apropót keresünk, akkor mondjuk legyen az, hogy nemrég jelent meg a Quimby százezer éve várt új stúdióalbuma, a Kicsi ország, amely nekünk nagyon tetszik. Így aztán illendő tisztelegni a művészek előtt valamivel. Szóval az énekes Kiss Tibivel, a zenekar majd' két hónapos pihenője előtt traccsoltunk egy budai kocsmában. 

Amikor beszélgettünk, akkor elég sokszor említetted azokat a szavakat, hogy spiritualitás, sors, ráadásul most utazol Ázsiába. Találhatok ezek között összefüggést? Netán erősen foglalkoztat a transzcendens?

Átlagosan. Nem vagyok ebben annyira elszállva. A spiritualitás annyira foglalkoztat, mint bármelyik embert, hogyha elfogadja azt, hogy az anyagi természetünkön kívül  van egy szellemi bázisunk is, akkor azzal ugyanúgy kell foglalkozni. Elfogadja, hogy az embernek van valamilyen lelkülete, gondolatisága, szellemisége. Egyszerű hétköznapi módon kezelem ezt. Inkább egyfajta önismereti foglalkozás ez, ami szerintem teljesen átlagos és normális. E nélkül nem nagyon tudnád, hogy merre és hogyan.

Hiszel a sorsban?

Nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Inkább maga az ember az, ami már kisgyerek korom óta nagyon érdekel, valamint az ember helye a világban. Ez egy izgalmas dolog. A saját működésünk, ahogyan reflektálunk a világ dolgaira. Ez inkább egy ugyanolyan kíváncsiság, mint amikor az embert valami nagyon érdekli és jobban belemászik. De nagyon hétköznapi ez is szerintem.

Az emberek iránti naiv kíváncsiságot nehéz megőrizni?

Szeretek belebambulni ezekbe a szellemi kalandokba. Valakiben benne van ez a fajta keresés és kíváncsiság, van akit meg inkább a tőzsdei indexek érdekelnek jobban. Engem ez a faj érdekel, amelyik évezredek óta itt táncol ez e golyón. Látszólag valamerre halad, megy előre, közben ugyanazokat a hibákat hurcolja magával.

Nem csak az emberi faj, hanem maguk az egyének is ugyanazt a táncot járják egész életükben, sőt generációkon keresztül. Vannak olyan hibák, amelyeken nem tudtad áttáncolni magad?

Nekem is volt egy olyan periódusom az életben, amikor erre jobban fókuszáltam, mert akkor annak volt itt az ideje. Nagyon át kellett gyúrnom, gondolnom ezeket a dolgokat, mert egyszerűen szükséges volt. Be kellett iratkoznom egy tanfolyamra, ahol egy picit mélyebben tanulhattam az emberi viselkedésről, de azért nem annyira komolyan. Inkább hívnám ezt aszfalt pszichológiának.

Az úgynevezett tanfolyam során tudatosultak-e olyan hibák, amelyeket lépten-nyomon elkövettél?

Nem csak korábbi hibákról van szó, folyamatosan merülnek fel botlások, a nap minden részében előfordulhat. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember megkérdőjelezi azt, hogy biztosan szükség van erre? Ez biztos jó döntés volt? Ez persze nem azt jelenti, hogy minden lépésemet tudatosan vizsgálom, csupán arról van szó, hogy az ösztönösség mellé balanszként némi tudatosságot is odaállítok. Így lehet valamelyest kontrollálni a bennem lévő folyamatokat. Az ember haláláig jól el lehet így bambulgatni a semmibe úgy, hogy igazából mégis csak foglalkozik valamivel.