Eleddig nem nagyon volt szokásunk zenéket ajánlgatni, meg értékelgetni, meg mutogatni tinéktek, ám most véget vetek eme csöndes hagyománynak. Az apropó nem eget rengető, a zene alapjait, de még felsőbb rétegeit sem fogja jelentősebben átrendezni, mindössze egy kellemes meglepetésről van szó. Fodor Máriusz és Toldi Miklós, a Magashegyi Underground, s az egykori Kaukázus tagjai belecsaptak valami másba is. Ehhez pedig berántották a buliba Fehér Balázst a Carbonfoolsból. És, hát mit mondjak? Tök jó!

Annak idején szerzőtársammal együtt igen elszánt Kaukázus-rajongóknak számítottunk. Aztán, amikor az feloszlott, örültünk annak, amikor láttuk, hogy Kardos-Horváth is műveli tovább a maga kis dolgait, illetőleg a többiek új életet leheltek a Magashegyi Undergroundba.

A korai Magashegyit nem nagyon csíptem. Nem állt közel a világomhoz az Anglia és  a hasonló dalok, ám a Tariska Szabival megtámogatott Magashegyit már igen csak kedvelem. Való igaz, hogy néha nehéz behatárolni, hogy merre szeretnének elindulni és, hogy mi is fog történni velük zeneileg, de ez véleményem szerint egyelőre az izgalmas kategóriába tartozik, semmint a követhetetlen katyvasz témakörébe.

Ezzel párhuzamosan figyeltem persze az néhai Kaukázus frontemberének ténykedését is,  amit viszont annyira már nem tudtam magamévá tenni. Nem rossz, nem rossz, csak számomra éppen a semmilyen felé konvergál. Vagyis úgy érzem, hogy a zenekar többi tagjának kifejezetten jót tett, hogy felszabadulhattak Kardos alól. Legalábbis a Magashegyi működésében ezt látom.

Aztán most felbukkant egy Rocket Science nevezetű formáció, rögvest a Petőfi Rádió harmincas listájának második helye környékén. Egyelőre egyetlen egy dolgot tudunk róluk, az pedig egy dal: a Help me. És tetszik!

Tele van erővel. Bár a prüntyögés engem speciel néha idegesít, de példának okáért Fehér Balázs kicsit karcos hangja, s az elüvöltözött refrének, a hatásos dobok és az andalítóan egyszerű melódia megfogott.

Ezzel együtt rátaláltam a Youtube-on ugyanennek a dalnak a Vérmező egyik padján előadott akusztikus változatára is, ami pedig már borzalmasan bájos. A "hülyegyerekek a nyári délutánban csinálnak valami oltárit a város közepén" tipikus esete. Szóval… megvettük a cuccot az biztos!

Remélem jó dolgok fognak még így előbukkanni ezekből a srácokból, mert szerintem érdemes tovább próbálkozni. Nyilván lehetne még faragni, lehetne még alakítgatni, a világegyetemet nem biztos, hogy meg fogják hódítani… Ugyanakkor engem személy szerint kellemes nyugalommal tölt el az, hogy ennyi tehetséges zenei potenciál rohangál össze-vissza ebben az országban, s hogy időnként szinte hobbiból alkotnak valami figyelemreméltót.

Délutáni tivornyához pölö abszolút alkalmas. Bőven lehet ez később még több is…