Amikor otthagytam az első barátomat, nagymamám fejcsóválva sóhajtozott. "jaj-jaj, lányom, férjhez kellett volna menni hozzá." Csakhogy, mama, már más időket élünk, nem KELL férjhez menni 18 évesen, és nem KELL elviselni gyerekfejjel a házasság és a család adta kötelezettségeket - mint tettétek ti annak idején. De mindegy, mama, nem tudhattad :)
Reméltem, hogy a felnövéssel, a századfordulással egyenes arányban fognak csökkenni az ilyen nézetek. Amik, hangsúlyozom nem jelentenek problémát önmagukban. Csalatkoznom kellett. Nem csak nem csökkentek, de az általam egyébként nem sokra tartott nők lapja café egy ideje előhúzott egy olyan személyt, akinek régóta a nyugdíjaséveit kellene töltenie valahol egyetlen férjecskéje mellett. Lux Elvira betöltötte a 81. életévét, és tanácsokat oszt. SZAR tanácsokat. Ez a cikk kifejezetten kiverte a biztosítékot.
Röviden a sztori: adott egy kisgyermekes, jelenleg a másodikkal terhes 31 éves nő. A gyerek apjához az első terhesség kiderülte után "megismerkedésünk után nem sokkal" ment hozzá, aki jelenleg 40 éves. Két éve házasok. Anya nem tud kielégülni, csak kézimunkával, de csak kint. Hüvelyileg 31 éve alatt mindössze háromszor sikerült. Apa nem akar kézimunkázni kívül, mert... mert nem: "csiklóingerléssel ki tudok elégülni, de ő ezt valahogy nem szereti". Anya ezért néha magához nyúl, de ezt eléggé szégyelli. Apához egyébként nem volt túl kegyes az ég farokméret terén, és még az a kicsi is elsül idő előtt.
Apának egyébként befuccsolt egy jól menő pozíciója, és maga alatt van rendesen, panaszkodik... Anya közben távmunkát vállal, kiszolgálja Apát, ellátja a kisgyereket. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozik, míg Apa tévézik.
Anya már nem tud felnézni Apára, mert az nyavajog, Anya állapota nem érdekli: "mindkét terhességemet úgy kell kihordanom, hogy az én állapotom egyáltalán nem érdekli. Soha nem kérdezi, hogy vagyok, viszont az ő problémái mindenek előtt valók" Apának közben "az a meggyőződése, hogy ő a legjobb férj, mert sokszor átölel"... Kérdés, mit tegyen Anya?
Először pár gondolat a levélről. Tegye fel a kezét az, akinek nincs a környezetében legalább egy ilyen, vagy hasonló "család". Ahol anya nem érti mi van, apa miért nem dugja meg úgy istenesen őt, miért nem foglalkozik a gyerekkel, miért nem örül nekik, miért nem képes a tévén/melón/haverokon kívül bármi másra... Pedig ő (anya) mennyire jó feleség, kiszolgálja őket, megtesz mindent, mosfőztakarít, ellátja a kölköt és apát, kinyalja a seggüket fényesre, mégsem szeretik. Pedig ő mindent megtesz.
Na, mondom, ez annyira tipikus eset, adja magát a megoldás, erre talán Elvira néni is ráérez... És akkor lehűltem. Elvira néni első mondata: "Ne várjon a hüvelyi orgazmusra, nem érdemes." HOGYMI??? Döbbenten olvastam végig a választ. Néhány kellemes felvillanáson túl, amivel magam is egyet értettem, a lényeggel és az üzenettel mégsem tudtam véleményközösséget vállalni. Miért is? Mert Lux Elvira, ez a sokak által követett, ismert, elismert néni azt tanácsolja a kétségek közt vergődő Anyának, hogy "önmagát igyekezzék arról meggyőzni, hogy ez nem is olyan rossz kapcsolat. Hiszen ez van, ezt kell szeretni, tehát próbálja meg elfogadni, főleg a család kedvéért".
Tehát: simogassa meg a puhapöcs férjecskéje buksiját, hogy "Semmi gond, Apa, itt leszek én már mindig melletted, és összeteszem kezem-lábam, hogy ilyen férjem van és lesz mindörökké, és első a család, és minden rendben van. Majd alakul". Majd alakul. JA. Anya majd elmegy félrekúrni, mint a klasszikus QTPie szerinti MILFek, vagy elmegy Apa is, már ha nem szégyelli, hogy kicsi van neki. Összeszed valami tinit, oszt jó lesz. Vagy nem. A kölkök meg? Ki nem szarja le, hogy milyen mintát látnak otthon??? Hogy aztán felnőve ők ilyen tévénéző puhafaszok lesznek egy ilyen döntésképtelen Anyával az oldalukon, vagy ők lesznek gyengék és döntésképtelenek a puhapöcs férjecskéik mellett. És ez megy generációról generációra.
És valaki, aki tanult, diplomás szakkönyveket jegyző, művelt értelmiségi embernek érzi magát, hogy adhat ilyen tanácsot? És egy olyan lap, amit nők ezrei olvasnak ma Magyarországon, hogy közölhet le egy ilyen írást??? Hol van itt az értelmiség felelőssége???
Megmondom én a frankót: Apát ki kell baszni a picsába, mert JOBB NEM LESZ. A kölkeidet viszont csak úgy védheted meg, kedves Krisztina (így hívják a levélírót), ha minél messzebbre kerülsz Apa mellől, szépen a sarkadra állsz, és egy olyan férfit, hangsúlyozom: FÉRFIT keresel magad mellé, aki tényleg szeret, és ezt úgy is ki tudja fejezni, hogy sikítós -remegős orgazmusban csúcsosodjon ki - mindegy, hogy hol, melyik testrészeden. Apa ugyanis saját magán kívül senkit nem szeret, téged sem, a kölköket sem, nem is fog. Sikálhatod akár fényesre a padlót a nyelveddel a talpa nyomán. Akkor sem fog. Azt mondja? Hazudik, mert gyenge és így könnyebb neki. Így megkapja a vacsit minden este anélkül, hogy küzdeni kelljen érte, legalább szépeket mondani.
Elvira néni, drága, tessék már belátni, hogy az ilyen tanácsoktól nem lesznek az emberek boldogabbak!!! És Ön, pont Ön akar ma, a 21. században az emancipálódott világban, az egyenjogúságban, azoknak a nőknek tanácsot adni, akik az unokája lehetnének? Lehet, hogy a szocialista nőtípusnak jók voltak az Ön könyvei (vö: Kis Katalin házassága, c. film), de ma már nem jók. Sőt: szarok. Egy olyan modellt akarnak konzerválni az Ön (egész életét egyetlen férfi mellett leélő, női orgazmus létezését tagadó - vajh miért???) tanácsai által, amely korunk fiatal generációjának frusztráltságát okozta. Ön adta ugyanis azt a tanácsot a könyvein keresztül anyáinknak, hogy ne váljanak el férjeiktől, hogy ne vetessék el gyerekeiket... - utalás az itt megjelent cikk azon részére, hogy könyve nyomán "ma Magyarországon legalább négyszáz gyerek él, akik nekem köszönhetik az életüket" De milyen gyerekek, kedves "doktornő"??? És milyen életet???
Borzalom az a nő, komolyan. Aki meg hisz neki, az az érzelmi, lelki öngyilkossággal egyenlő, amit - igen - a gyerekei hordoznak tovább. Gratulálok, Elvira néni! Remélem, azért hamaroan be tetszik végre fejezni ezt a fajta "praktizálást", mert ez az egész társadalomra káros. A nlcafe meg mindig is egy fos volt, most is az, de sajnálom azokat a nőket, akik ezekről az oldalakról próbálnak bizonyosságot szerezni kételyeik felől. Mert rossz bizonyosságot szereznek.